„Most egy komolyabb, stresszesebb időszak következik a munkahelyemen. Már előre aggódom, mennyit fogom látni a gyerekeimet, hogyan fogom összeegyeztetni az otthoni feladataimat a munkahelyi kötelességeimmel? Hogy fogom bírni kellő erővel, türelemmel a munkahelyi stressz időszakát? Már előre frusztrálnak az elvárások, kihívások. És mindezek mellett hogyan fogom tudni ellátni a sok munkahelyi feladatomat? Képes leszek egyáltalán erre?”
„Utálom, hogy ilyenkor nem tudok annyi időt tölteni a gyerekeimmel, mint szeretnék.”
„Már most tele vagyok belső feszültséggel, és bizonytalansággal a munkahelyi szoros határidők miatt.”
„Nem szeretem, amikor megpróbálnak kizsigerelni a munkahelyemen. Utálom, mikor kihasználnak, de közben meg nem tehetek ellene semmit. Legbelül mégis küzdök és harcolok ellene. Persze ettől még nehezebb elvégezni ezeket az irreális feladatokat.”
„Amit ezen a munkahelyen csinálnom kell, az nem érték, csak kötelesség. Szívesebben csinálnék mást, de …”
„Már most alig várom, hogy vége legyen ennek az időszaknak, pedig még el sem kezdődött.”
Időről időre új kihívásokkal, feladatokkal, és határidőkkel találkozunk a munkahelyünkön (is). Vannak olyanok, amiket előre ki lehet számítani (mert időközönként ismétlődnek), de vannak teljesen váratlan események, és fejlemények. Hogyan lehet ezekhez mégis alkalmazkodni? Ráadásul úgy, hogy a család egyensúlya ne boruljon fel, és még a kiegyensúlyozott lelki békénk is megmaradjon? Hogyan lehet ezeket az időszakokat átvészelni, és túlélni úgy, hogy még otthon is meg tudjuk állni a helyünket?
Ilyenkor nemcsak az állandó fáradtság és kimerültség a rossz. Nemcsak az, hogy mindig csak futunk a befejezetlen dolgaink után, és nem tudunk tökéletesen megfelelni egyetlen feladatnak sem. De közben állandó a bizonytalanság bennünk és körülöttünk is. Változnak a feladatok, a kedv, amivel elvégezzük őket, a napi energiaszintünk. Szinte minden.
Amikor valamit szoros határidőkkel kell elvégeznünk, akkor a stressz még nagyobbá, még erősebbé válik. Növekszik az aggodalom, és szorongás. Vajon hogy fogunk tudni tényleg mindent ellátni? Hogy fogunk megfelelni annak, amit elvárnak tőlünk? Ráadásul az irreálisan szoros határidők miatt mindent gyorsan, kapkodva kell megcsinálnunk. Ilyenkor még gondolkodni sem marad ideje az embernek. Csak minél hamarabb legyen mindennel kész.
Ez az életforma rövid, vagy hosszú távon azonban sokkal fárasztóbb, mint szeretnénk. Nem jut idő pihenni, magunkra, azokra a dolgokra, amiket igazán szeretnénk. Ráadásul a szervezetünk is megsínyli mindezt. Intenzív stressz helyzetben ugrásszerűen megemelkedik a hormontermelés, nő a vércukorszint, gyorsul a légzés, az izmok megfeszülnek, az immunrendszer felpezsdül. Mindezt azért, hogy hatékonyabban küzdjünk, meneküljünk, vagy gyorsabban gyógyuljunk. De a szervezetnek ez a reakciója csak rövid ideig bizonyul hasznosnak. Ha a stresszt kiváltó tényezők elmúlnak, a testfunkcióknak vissza kellene állnia a normál kerékvágásba.
A minden napi kemény munkahelyi versengés és stressz, a főnökeink, vagy ügyfeleink elvárásainak való megfelelés hatására a stressz reakciók beindulnak. Megnő a vérnyomás, felgyorsul a szívverés, megváltozik a verejtékezés, ezzel a só-víz háztartás, illetve a tápcsatorna ereiből és a lépből a vázizomzat felé áramlik a vér. De mivel ebben az esetben nem múlik el a külső stressz forrás egyhamar az életünkből, így a stressz hatása a szervezetünkre tartóssá válik. Ez pedig egyre több hátránnyal jár.
Az első, ösztönös válasz az, hogy nem sokat. Ez egy olyan külső kényszer, adottság, aminek muszáj, hogy megfeleljünk. Különösen, ha nem szeretnénk elveszíteni az állásunkat.
A határidők szorításán azonban mégis lehet változtatni. Ezáltal pedig csökkenthető az a stressz, amelyet nap, mint nap kénytelenek vagyunk megélni, vagy elszenvedni a munkahelyünkön. És mivel az életünk egy igen jelentős részét töltjük a munkahelyen ugyanazokkal a feladatokkal, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokkal az irreális, szorító, gyors határidőkkel, talán mégiscsak érdemes elgondolkodni rajta, hogy mennyire kell hagynunk, hogy lehetetlen külső körülmények, és elvárások befolyásolják az életünket, a jó érzéseinket, és végső soron (de egyáltalán nem utolsó sorban) az egészségünket is.
Úgy gondoltam, egy részét bemutatom nektek is, mert ez a téma sokakat (és egyre többeket) érint, és hátha másnak is tud segíteni a munkahelyi stressz oldásában, és a stressz kezelés sikerében mindaz, ami a foglalkozáson történt.
A kliens legnagyobb problémája az a belső feszültség, és bizonytalanság volt, amit a munkahelyi szoros határidők, és a családi élet összeegyeztethetetlensége jelentett. De még ennél is komolyabb volt az a rengeteg irreális elvárás, amellyel a munkahelyén szembesítették.
Első lépésként azt kértem tőle, hogy képzelje el valahol a térben a legközelebbi igazán szoros határidőt. Azt, amelyiktől a legjobban tart. Hétfő volt, és azt mondta, az első fontos határidő péntek lesz. Ettől a határidőtől egy 0-10 közötti skálán 7-es szinten szorongott.
„De csak azért, mert ma még csak hétfő van. Csütörtök este ez már biztos 9-es, vagy 10-es lesz.”
Érdemes itt megjegyezni, hogy az idő érzékelése teljesen szubjektív. Ugyanaz a 3 óra lehet valakinek hosszú tartalmasan eltöltött idő, és két, gyorsan elillanó pillanat is. Minden azon múlik, hogy hogyan érzékeljük a rendelkezésünkre álló időt. Szerencsére. Mert ezen a szubjektív érzékelésen lehet változtatni. Ezt tettük mi is.
Megkértem, hogy „helyezze el térben” ezt a pénteki határidőt (tegyen le egy kockát oda, ahova a határidőt képzeli). Azaz: hogy gondol rá most, mennyire van közel a péntek. Mutatott egy pontra a földön. Majdnem közvetlenül a cipője orra előtt. Nem tudott volna egy lépést sem megtenni a „pénteki határidőig”.
Ez azt is jelentette, hogy az ő szubjektív időérzékelése ezzel a határidővel kapcsolatban nagyon szűk volt. Azért szorongott olyan erősen attól, hogy közeledik a pénteki határidő, mert úgy jelenítette meg magában, mintha már rögtön itt lenne, és addig alig van valamennyi ideje, hogy elvégezze a rengeteg feladatát.
EFT –vel kezeltük a feszültséget:
„Annak ellenére, hogy feszült vagyok, és frusztrálnak az irreális határidők, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”
„Annak ellenére, hogy ez a közeli határidő belső feszültséget okoz, és annyira közel van, hogy nem tudom megfelelően elvégezni a munkámat, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”
„Annak ellenére, hogy túl sok a bizonytalanság péntekig, és ettől stresszes és feszült vagyok, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”
„Annak ellenére, hogy nem tudom elengedni ezeket a feszültségeket, mi lenne, ha azt választanám, hogy ez a határidő egy kicsit messzebb kerül, és addig még rengeteg időm van, hogy nyugodtan, türelmesen, és magabiztosan el tudjak végezni mindent, aminek szükségét érzem.”
A kopogtatások után mindig megvizsgáltuk, hogy mennyivel lehet messzebbre tenni ezt a határidőt (azaz a határidőt jelképező kockát mindig messzebb, és messzebb toltuk), de mindig csak annyira, amennyire ő még reálisnak érezte a távolságot. A foglalkozás végére a lába előtt heverő kocka a szoba sarkáig „vándorolt”.
Bármikor, mikor úgy érzed, hogy határidők, irreális elvárások, és feladatok hálójába kerülsz, Te is előveheted a fenti mondatokat, és kipróbálhatod, hogy neked segítenek-e a stressz csökkentésében, vagy akár eltüntetésében is. Kipróbálhatod olyankor is, amikor nem munkahelyi, hanem otthoni feladatok miatt stresszeled túl magad.
Bővebb leírást, hogy hogyan alkalmazd az EFT -t, itt találsz:
Ha kíváncsi vagy korábbi bejegyzésekre is, akkor itt tudsz böngészni közöttük: