Ha a fenti kérdésekből elég sokra válaszoltál igennel, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy jelenleg jó irányba tart-e az életed. Ott tartasz-e, ahol szeretnél? Nem hajtottad-e túl magad? Nem haladsz-e már most is jó úton a kiégés felé? Lehet, hogy érdemes lenne időben megállítani ezt a folyamatot. Nem gondolod?
A kiégés: hosszú távú, fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stressz hatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerültség.
A kiégéshez több ok vezethet: hosszú távú, és sok stressz, intenzív lelki megterhelés, a munka iránti motiváció csökkenése, az elismerés hiánya, az emberi kapcsolatok megromlása, következésképpen az önbizalom csökkenése.
A kiégés gyakran olyanokat érint, akik nagyfokú elvárásokkal, idealizált képet követve vágnak neki minden feladatuknak, a maximalizmus alapvető követelmény náluk minden munkájukban. Ha a saját magukkal szemben támasztott elvárás nem teljesül, könnyen beindulhat a kiégés folyamata.
A kiégés egyik legszembetűnőbb kezdeti jele, ha minden nap rossz napunk van, de tényleg minden egyes áldott nap szörnyű! Az otthoni- és munkahelyi feladatok ellátása feneketlen energianyelőnek tűnik, és úgy általában, mindig pokoli fáradtak vagyunk.
A napunk nagy részét – szerintünk – kimerítő és időrabló, unalmas, piti feladatok töltik ki.
Úgy érezzük, hogy bármit teszünk, az teljesen fölösleges és senkit nem érdekel. Egyre többször fáj a fejünk, megváltoznak az alvási vagy étkezési szokásaink. Egyre cinikusabbak, motiválatlanabbak vagyunk, csökken az önbizalmunk, egyedül érezzük magunkat a világban.
Bárkit elérhet a kiégés, aki úgy érzi, nem becsülik meg a munkáját, vagy nem marad semmi ideje magára: a gyerekével egyedül maradó anya éppúgy kiéghet, mint a menedzser, aki 2 éve nem volt szabadságon.
A kiégés hosszan elhúzódó, kínkeserves állapot, mely hatással van a munkánkra, a magánéletünkre, és az általános közérzetünkre is. A kiégett ember szerint a helyzete teljesen reménytelen, nem várható pozitív változás. A folyamatos stressz tönkreteszi az egész életünket, de ha idejében észbe kapunk, még visszaszerezhetjük az irányítást.
Miért?
A nőknek a házimunka elvégzésével, és a család ellátásával is meg kell küzdeniük a munkahelyi feladatok ellátása mellett. A hagyományos társadalmi elvárás szerint (és ez gyakran nem is kimondott, kifejezett elvárás, de a nők képesek saját maguk számára mércének felállítani) mindig mindenkinek eleget kell tenniük, lehetőleg mindezt szeretettel, együttérzéssel, és megértéssel.
A nők konfliktusok esetén hajlamosak arra, hogy önmagukban keressék a hibát. Egyszerre akarnak helyt állni otthon, a munkahelyen, és a családban a „házi tűzhely őrzőjeként”, és amikor ez nem sikerül, akkor magukat hibáztatják. Ebből a bizonytalanságból fakad, hogy túl akarnak teljesíteni, és ez túlterheltséghez vezet. Miközben elnyomják magukban azt a természetes igényt, hogy ők is gondoskodást kapjanak, vagy nekik is vannak (és lehetnek) saját igényeik. Az együtt érző emberek hajlamosabbak a végletekig kimeríteni magukat, így a kiégés veszélye is sokkal magasabb náluk.
Míg a családban továbbra is a kedves és másokról gondoskodó asszonyokat részesítik előnyben, addig a munkahelyeken elsősorban az önálló, sikeres, jó munkaerőt igényli, akiben túlteng a kreativitás is. Ez utóbbiakról viszont azt tartják, hogy kevésbé nőiesek, illetve kevésbé jó feleségek és családanyák.
A társadalom, a munkahely és a család ezt az önfeláldozó magatartást, és egyben ezeket az egymással ellentétes, de legalábbis gyakran konfliktusban álló szerepeket, és tulajdonságokat várja el a nőktől, amibe sokan előbb-utóbb fizikailag vagy pszichésen belerokkannak.
Szerencsére a kiégés nem egy állandó állapot.
Ha egyszer kialakult, ki tudunk mászni belőle. De persze időről-időre, ciklikusan visszatérhet.
A nőknél a legnagyobb gondot az okozza, hogy minden külső elvárásnak megpróbálnak a lehető legjobban megfelelni.
Ha most végig gondolnád, hogy egy nap (vagy egy héten) milyen feladatodra mennyi időt szánsz órában, vagy mennyi energiát szánsz százalékban, lehet, hogy meglepődnél, mire fordítod a legtöbb energiádat nap mint nap. De ha emellé még azt is hozzá rendeled, melyik tevékenységed mennyire szereted ezek közül (fontossági sorrendben, vagy egy 0-10 közötti skálán), akkor lehet, hogy még jobban meglepődsz: majdnem biztos, hogy nem arra fordítod a legtöbb energiád, és időd, amit a legjobban szeretsz csinálni.
Remélem tévedek, de sajnos a statisztikák, és kutatások szerint a legtöbb nő így van ezzel. Rengeteg energiát, és időt fordít a munkájára (bár ennek szeretete nem feltétlenül áll a legelsők között), és rengeteg energiát, és időt a családjára. De ugyanakkor a saját magukra fordított energia és az „önszeretet” rendkívül kicsi: talán 5-10%-ot tesz ki.
Ha megcsinálod ezt a fenti gyakorlatot, neked hány százalékra jön ki az az idő, amit önmagaddal törődsz, és mennyire szereted magad? Egy próbát mindenesetre megér a kísérlet…
Fontos tudni, hogy a kiégés megelőzhető.
A kiégésnek lehetnek belső, vagy külső okai. Ha valaki állandóan tele van megfelelési kényszerrel, vagy gyenge az önbizalma, a sikertelenségből fakadóan könnyen kiéghet.
Melyek azok a problémás területek, ahol sikertelenséget élsz meg?
Ne engedd, hogy az ezernyi feladat elvégzése lassan felőröljön. Figyeld meg, melyek azok a helyzetek, amelyekben a túlterheltség jelei jelentkeznek. Vizsgáld felül mindennapi rutinjaid, és találd meg azokat a területeket, ahol érdemes lenne új munkamódszereket kipróbálnod.
Szakíts időt a számodra fontos dolgok élvezetére, pihenésre, kikapcsolódásra is. Különítsd el egymástól, amennyire csak tudod a munkaidőd, és a szabadidőd. Mindennap szükségesek olyan időszakok is, mikor a munkába szüneteket illesztesz be, és kikapcsolsz, pihensz.
Segíthet, ha reggelente relaxálsz, azaz ébredés után még pár percig az ágyban maradsz, naplót írsz, lassan nyújtózkodsz, olvasgatsz. Csak jót tehet, ha egészséges szokásokat veszel fel: rendszeresen eljársz sportolni, rendesen eszel.
Mindenkiben van vágy a kreativitásra, kezdj új hobbiba. Minden nap tíz-húsz percig csinálj olyat, amihez kedved van.
Ha felismertük, hogy kiégtünk, keressünk segítséget, vagy próbáljunk meg segíteni magunkon. Ha úgy érezzük, egyedül meg tudunk küzdeni a problémával, első lépésként lassítsunk!
Le kell nyugodnunk, tisztáznunk kell egy csomó dolgot saját magunkkal – a legjobb, ha félrevonulva végiggondoljuk, mi nincs rendben az életünkkel.
Mik az álmaink? Merre tartunk? Mi az, ami hiányzik az életünkből?
(Ezeknek a kérdéseknek a tisztázásához segítenek a következő blogok is: Az egyetlen dolog, amire szükséged van, hogy változtatni tudj életed „tehetetlenségén”, Munka, VAGY család? Munka, ÉS család? Lehet ezek között egyensúlyt találni?, Hogyan találhatod meg a saját belső, személyes célod 4 egyszerű lépésben?)
Az elmélyült gondolkozás mellett vegyük fel a kapcsolatot azokkal, akiket évekig hanyagoltunk, keressük családtagjaink, barátaink társaságát, velük is beszéljük át, ők milyennek látnak minket, szerintük mi a helyes út.
Ha eleget filozofáltál, és megtaláltad a választ arra, miért untál bele abba, amit csináltál, akkor első lépésként változtass azokon a szokásokon, amik idáig vezettek: szeretem a munkám, csak túl sok? Utálom a munkám, inkább valami mást szeretnék csinálni? Vagy esetleg csak a munkahellyel van baj, nem a feladattal? Vagy a munka és az otthoni teendők jelentenek egyszerre túl sokat? Vagy a túl magasra tett mérce frusztrál állandóan?
Ha úgy érzed, hogy már alaposan a kiégés tüneteit produkálod, és több segítségre lenne szükséged, hogy kilábalj belőle, akkor gyere el egyéni tanácsadásra. Itt tudsz rá jelentkezni:
Ha úgy érzed annyira sincs időd, hogy magaddal törődj, hogy heti egy órát valahova eljárj, ahol segítenek neked, akkor még mindig nincs minden veszve.
Törődhetsz magaddal is, otthon. Kihúzhatod magad is a „hajadnál fogva” a gödör mélyéről. Hogy hogyan? Az alábbi linkre kattintva 4 témában is találsz 10 hétre való, otthon végezhető EFT -s programot. Ezek közül a kiégés, és a szülői problémák kezelésére a legalkalmasabb a 10 hetes Önbizalom-növelő program, amely életed több területének pozitív alakulására is különleges hatással lehet: