Elsősorban azért, mert ha mesélünk, együtt vagyunk a gyermekünkkel! Azt érezheti, hogy nekünk is fontos a vele együtt töltött idő. A szülői esti mese a gyerekek fantáziáját, képzelőerejét is fejleszti. Nem látja el sablonokkal, előre gyártott képi, vizuális élménnyel, mint a tömegkommunikációs eszközök közül a tévé, videó, mozi.
Másodsorban, a mese hallgatása lelki folyamatokat indít be nála, amelyekre szüksége van az egészséges fejlődéshez.
A mese jelentősége a gyerekek számára, hogy fontos ősi tartalmakat hordoznak, amelyekkel könnyen azonosulhatnak, kitágítják számukra a valóságot, felhasználhatják a problémáik megoldása során, fejlődik tőle az alkalmazkodó készségük, és megkönnyítik számukra a feszültségoldás mindennapi nehézségeit. A mesének jelentős szerepe van a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésében azért is, mert viselkedési mintákat nyújt számukra.
Elsőre gondolhatnánk azt is, hogy a mesékben megjelenő boszorkányok, sárkányok, farkasok félelmet keltőek a gyerekek számára. Különösen az érzékeny gyerekek számára.
De a mesékben szereplő gonosz alakoknak más feladata is van az ijesztgetésen, és félelem keltésen kívül: a gyerekek már eleve szoronganak egy olyan világban, ami számukra nem teljesen érthető, és ahol ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek. Így a mese lehetőséget ad nekik, hogy nehezen meghatározható érzéseiket formába öntsék, kiélhessék.
A mese a lélek fejlődésének állomásait jeleníti meg nagy erejű, szimbolikus képekben.
A lélek fejlődéséhez pedig hozzátartozik a félelem, és szorongás is. És hozzátartozik az is, hogy a szereplők hogyan jutnak túl ezeken az érzéseiken, hogyan küzdenek meg velük, és hogyan lépnek egy magasabb szintre. Fontos összetevője a mesének, hogy a főszereplők mit és hogyan tanulnak mindabból, amit a mese megpróbáltatásai eléjük állítottak.
Ha a gyermek ki tudja várni a szorongás fantáziaképein áthaladva a vigasztalás és megszabadulás képeit, akkor a mese jótékony hatású, és eléri a célját: példát, és mintát mutat a gyerekeknek a probléma megoldásból. Az élet tele van ismeretlen, félelmetes dolgokkal, de ezeken bátorsággal, hűséges barátok segítségével még a legkisebb is túljuthat.
A mese olyan jelenségekről beszél a gyereknek (életről, halálról, haragról, féltékenységről, szeretetről, segítésről, talpraesettségről, bátorságról), amelyekről máshogy, elvont fogalmak szintjén nem tudnánk beszélni vele. A mesékkel sajátos formában megnyugtatjuk a gyerekeket, amikor a mese szimbólumai révén eszközt adunk a kezükbe a félelem, és szorongás megjelenítéséhez, és feloldásához.
A mese a legjobb érzelmi intelligenciafejlesztő módszer és a minőségi idő egyik legértékesebb módja. Azok a felnőttek, akiknek meséltek gyermekkorukban sokkal könnyebben küzdenek meg az élet nehézségeivel, érzelmileg stabilabbak, hiszen számtalan példát, mintát kaptak a mesékből, hogyan oldhatóak meg a problémák, és megélhették azt is, hogy érdemes hinni a Jóban, mert majd egyszer elnyeri méltó jutalmát.
A mese feszültségoldás is egyben. A tudattalan nyelvén szól, megérintheti azokat a félelmeket és negatív érzéseket, melyeket közvetlenül nem merünk megfogalmazni. Nem csak a gyermekre, a szülőre is jó hatással van a mese. Vágyteljesítő, kompenzáló, vigasztaló, gyógyító hatása közvetlenül érzékelhető.
A mese kimondhatóvá teszi a kimondhatatlant.
A mesében látott forgatókönyv bátorítást ad a gyerekeknek, hogy a problémákat a valóságban is meg lehet oldani, és még azt is megmutatja, hogyan.
A szülőnek ismernie kell a mesét, hogy tudja, gyermeke lelki világának megfelelő-e.
Ha ő nem tud belehelyezkedni lelkileg a történetbe, átadni sem fogja tudni hitelesen, így érdemesebb másik mesét választania. Persze nem az a cél, hogy a szülő a saját problémáihoz válasszon mesét, sokkal inkább az, hogy a gyermek világába illő történetet keressen.
A gyermek életét csak akkor gazdagítja egy mese, ha mozgásba hozza képzeletét, fantáziáját, fejleszti intellektusát, ha eligazítja érzelmeiben, megbékíti félelmeivel és vágyaival, elismeri nehézségeit, ugyanakkor megoldásokat is javasol problémáira.
A mesehallgatás belsőleg mozgatja meg a gyermeket. A mai gyerekek keveset mozognak, igénylik azonban a mozgalmasságot, amit a mese belső mozgáslehetőségként ad meg számukra. A fantáziát beindítva fejleszti a kreativitást.
Ha a könyv, amelyből mesélünk nincs tele illusztrációkkal, a fantáziát belső mozgásra készteti, így jobban fejleszti az érzelmek megélésének képességét, a megítélő-képességet, a bátorságot és az odaadást, mint ha kész sablont kap a gyermek, amelyhez belső képeit le kell nyesegetnie, hogy illeszkedjen a kész mintába.
A jó mesék nem tudnak elavulni, a megjelenő szereplők archetípusok, ősképek, melyek segítenek megérteni a mindenkori világot.
Azért jobb mesét hallgatni a szülőtől, mert így a mese tempója alakítható a gyermek tempójához. Ha valami nem világos, visszakérdezhet, kérheti, hogy a szülő ismételjen meg egy részt. A szülő társa a kalandokban, a félelemben és a feloldozó örömben és boldogságban is. Az anya gyermek kapcsolat egyik legjobb fejlesztője a meseolvasás. Az esti lefekvés, elbúcsúzás nehéz perceit könnyítheti meg, ha az esti rituálé jó közérzetben zajlik.
De mi van azokkal a gyerekekkel, akik:
Az alábbi linken megrendelhető mesekönyv az érzékeny gyerekeknek is szól. Sőt, elsősorban nekik.
Ez egy olyan mesekönyv, ami letehetetlen, kalandos meseregény a gyerekeknek. Izgalmas kalandokon keresztül tanít természetről, gyógyításról, gyógyulásról, és az egymáshoz fűződő kapcsolatainkról. Önmagunk, és a környezetünk megismeréséről.
A “varázslásról a mindennapokban”.
A lelkünk gyógyításáról.
Itt rendelheted meg a mesekönyvet: