Nálad is nagyobb az aggodalom a kelleténél, amiért a gyereked nem érdekli, ami Téged érdekelt gyerekként?
Vagy nem tudod neki megtanítani azt, ami szerinted fontos lenne?
Úgy érzed, az összes próbálkozásod, erőlködésed, hogy megértesd vele, mi a fontos, már az anya gyermek kapcsolat rovására megy köztetek?
Úgy érzed, ha ez így folytatódik, az a gyermeknevelés csődje lesz? De legalábbis rossz anyának fogod tartani magad?
„Zongoraórára szeretném járatni a gyerekemet, mert emlékszem rá, mennyire szerettem gyerekkoromban, de nem volt rá elég lehetőségem. És nem szeretném, ha a gyerekemnek kevesebb lehetősége lenne. Közben meg nem értem, miért tiltakozik ellene annyira. Miért nem szereti azt, ami nekem annyi örömet adott?”
„Imádtam focizni gyerekkoromban. Nem értem, hogy a fiam miért csak a számítógép előtt ül, vagy zenét hallgat. Még egy jót mozogni sem tudunk együtt.”
Különbségek az érdeklődési körökben, és egyre gyakoribb veszekedés, ki mit miért szeret, vagy nem szeret csinálni.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Jogom van dühösnek lenni a gyerekemre, amiért ő másmilyen, mint én?
Lehet ezeket a különbségeket sorozatos veszekedés nélkül jól kezelni?
Mi lenne, ha egy kicsit másképp közelítenénk meg a gyerekeinket?
Ezer módja van annak, ahogy a gyerekek kifejezik a saját egyéniségüket, a természetüket, és ez akár végtelenül szórakoztató is lehet számunkra, ha odafigyelünk rá.
Ahelyett, hogy azzal próbálkoznánk, hogy mássá formáljuk őket, mint amilyenek, akár élvezhetjük a személyiségük megkülönböztető jegyeit is.
Ahelyett, hogy magunkra, és rá is elvárás hegyeket kényszerítünk, mi lenne, ha nem akarnánk a zenekedvelőből sportolót, vagy egy befelé forduló gyerekből az iskolában mindig szereplő gyereket faragni?
Lehet, hogy már ez a szándék is sokat segítene az anya gyermek kapcsolat javításán.
Elméletben általában megteszünk mindent, hogy a lehető legjobban reagáljunk a gyerekek csípős megjegyzéseire, és az erre utaló hajlamukra.
De más dolog egy jellemvonást tolerálni, és más tökéletesen elfogadni.
Persze nem olyan könnyű elfogadni, ha a gyermekünknek tökéletesen más az érdeklődési köre, mint nekünk, vagy nekünk volt. És az is rendben van, ha a gyerekeket bizonyos tevékenységeknek, és tapasztalatoknak tesszük ki, amelyek túl mutatnak a komfort zónájukon. Gyakran egy keveset mozgó gyereket kicsit noszogatni kell a sportok irányába, vagy egy szégyenlős gyereknek extra bátorításra van szüksége, hogy próbáljon meg az iskolai előadásokon részt venni.
De ha ezt túlerőltetjük, akkor a gyerekek azt fogják érezni, hogy a szülő csalódott miattuk, mert nem tudnak lépést tartani a rengeteg elvárással, és ez viselkedési, vagy érzelmi kihívások elé állítja őket.
Feszültségoldás a szülő és a gyerekek különböző érdeklődése, beállítottsága, habitusa miatt
Hogyan lehet megtanulni, hogy szeressük a különbségeket köztünk, és a gyerekek között?
Az egyik kulcs fontosságú elem, hogy a gyerekeket boldog és sikeres élet felé irányítsuk, ha biztosítjuk őket arról: azért szeretjük, és becsüljük őket, akik, függetlenül a tanulmányi eredményüktől, a teljesítményüktől, vagy a viselkedésüktől.
Ha egy gyerek azt érzi, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak, akkor nagymértékű megfelelési kényszer alakul ki benne. Ezzel a megfelelési kényszerrel terhelten érkezik a felnőttkorba, és túl fogja hajtani magát azért, hogy őt végre elfogadják, elismerjék, és szeressék. Már így is túl sok felnőtt jellemzője ez manapság: sosem érzi magáról, hogy elég jó lenne valamiben.
Persze, néha nagyon nehéz elfogadni a gyerekünket olyannak, amilyen ő valójában, és elengednünk azt a vágyat, amilyennek ehelyett látni szeretnénk.
De tartozunk ennyivel saját magunknak, és neki is, hogy meggyászoljuk, elsirassuk mindazokat a tulajdonságokat, amelyekkel a gyerekek nem rendelkeznek, csak mi vágyunk rá.
Ha elismerjük, és elfogadjuk a szomorúságunkat, és azt, hogy egy kicsit azért csalódottak vagyunk, akkor könnyebben el tudjuk engedni az elvárásokat.
És könnyebben élhetünk békében azzal a gyerekkel, aki „érkezett hozzánk”.
A feszültségoldás megkönnyítéséhez, és a könnyebb elfogadáshoz néhány EFT –s mondat, ami segíthet
„Annak ellenére, hogy idegesít, hogy a gyerekem nem az érdekli, ami engem, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”
„Annak ellenére, hogy csalódott vagyok, amiért nem hasonlít az érdeklődési körünk, egy kicsit elengedek ebből a feszültségből, és egyre nyugodtabbá válok.”
„Annak ellenére, hogy csalódott vagyok, amiért nem tudom neki mindazt megtanítani, ami számomra fontos volt, azt választom, hogy egyre könnyebben elfogadom az ő világát olyannak, amilyen.”
„Annak ellenére, hogy néha legszívesebben megváltoztatnám őt, azt választom, hogy egyre könnyebben el tudom őt fogadni olyannak, amilyen. Még akkor is, ha néha egy kicsit idegesít.”
A sok elvárás elengedésének előnyei
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogjuk újra, és újra megpróbálni kitágítani a világát, vagy növelni az érdeklődési körét. Jó, ha bemutatjuk neki a mi világunkat is. De ne erőltessük rá a saját napirendünket, és elvárásainkat ezen a téren.
Figyeld meg, mi az ő szenvedélye, és segíts neki, hogy felfedezhesse azt a területet. Mutass neki könyveket, újságcikkeket, internetes oldalakat, szakköröket arról, ami őt érdekli. Még az is lehet, hogy Te is kipróbálhatod vele együtt.
Támogathatod őt, és a fejlődő önbizalmát azzal is, hogy egyedi ajándékokat kap erről az érdeklődési területről. És ezzel azért szerzel neki örömet, mert kifejezed vele, hogy elfogadod azt, amilyen ő valójában, az igazi egyéniségét. A saját érdeklődési körével együtt.
Sokszor nem egyszerű, hogy elengedjük azt a gyereket, akit elképzeltünk magunknak, amilyenre vágytunk, és előnyben részesítsük azt a gyereket, aki előttünk áll.
Mégis hatalmas előnyei vannak ennek, ha meg tudjuk tenni.
Ha hátrább lépünk, és nem erőltetjük annyira, amit mi szeretnénk, még az is lehet, hogy a gyerekek jobban fognak érdeklődni az iránt, ami minket érdekel. Miközben mi továbbra is abban segítünk neki, hogy felfedezze a saját képességeit, érdeklődését, és tehetségét.
Az elvárás ereje a gyermeknevelésben
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: