Megpróbálnak a gyerekek néha becsapni megfelelési kényszerből?

Rajtad is eluralkodik a tehetetlenség, ha úgy érzed: a gyereked becsapott, nem mondott igazat, vagy nem azt tette, amire tanítottad?

• Mi történik, ha a gyereked (kortól függetlenül, de leggyakrabban tinédzser korban) valamilyen becsapáson, kisebb-nagyobb hazugságon éred?
• Hogyan érint a helyzet Téged?

Hiszen eddig megbíztál benne. És most? A teljes bizalmad elvesztette? Úgy érzed, nem fogsz tudni újra bízni benne? Vagy úgy érzed, tehetetlen vagy ezekkel a váratlan helyzetekkel szemben?

A gyerekek (főleg a kiskamaszok) sokat foglalkoznak azzal, hogyan lehet kitágítani a határaikat, és folyamatosan tesztelik is ezeket a határokat. Ahogy a serdülőkor, és a fiatal felnőtt kor felé közelednek, folyamatosan a gyermekkor biztonsága, és a több függetlenség, és autonómia iránti szükséglet között ingadoznak.

Megfelelési kényszer a szülő felé, vagy a kortársak felé?

A legtöbb kiskamaszból még hiányzik a meggyőződés, hogy következetesen hűek maradjanak az értékeikhez, az elvekhez, és szokásokhoz, amikre tanítottad őket. Ettől még kiszolgáltatottabbak a saját korosztályuk befolyásának, mivel az ő elfogadásuk, és beleegyezésük létfontosságú a társadalmi túlélésük érdekében.

Ha azt feltételezik, hogy a szüleik reakciója akadályozni fogja őket a beilleszkedésben, vagy kisebbnek fogják érezni magukat a társaiknál, akkor elképzelhető, hogy hazudni fognak, vagy kisebb becsapásokon érheted őket.

De ha a szülő árulásnak fogja fel, vagy személyes sértésnek érzi, hogy becsapták, az még jobban megnehezíti a kiegyezést, és békét a gyerekekkel. Ráadásul az ő helyzetét is megnehezítjük a dilemmái között: azt tegye, ami csábítja, vagy azt, amit mi helyesnek tartunk számára?

A szülő megfelelési kényszere a gyermeknevelésben

Tegyük fel: észreveszed, hogy a gyereked nem mondott Neked igazat. Ezerszer megígérte, hogy nem tesz meg valamit, aztán mégis rajtakapod az ellenkezőjén.

Hogy reagálsz?

Természetesen először dühös leszel. Hiszen annyiszor megígérte! Annyiszor bizonygatta, hogy ő soha! Aztán tessék, most itt van… Ráadásul hirtelen szakad a nyakadba tények egész sorozata.

A gyerekek néha becsapnak megfelelési kényszerből

Mit tehetsz ilyenkor?

• Abban a pillanatban jó alaposan megbünteted?
• Megfosztod azoktól, amikkel a legjobban szereti elfoglalni magát?
• Kiabálsz vele?
• Lehordod a sárga földig, hogy ilyet nem tehet soha többet?
• Értésére adod, hogy ezzel a viselkedéssel sehova nem fog jutni az életben?

Milyen negatív érzések játszódnak le benned ilyenkor?

A düh mögött van egy sokkal fontosabb érzés is: a fájdalom, hogy a gyermeked hazudott Neked. Nem bízott meg Benned eléggé.

Ez a fájdalom általában sokkal erősebb, mint a düh. De ez a fájdalom, és csalódás okozza a dühöd.

„Nem hiszem el, hogy ezt meg merte tenni Velem. Nem hiszem el, hogy ezt megtette.”

Ilyen helyzetekben elég könnyen nőhet túl rajtunk a kétségbeesés, ezért ahhoz, hogy meg tudjunk nyugodni a leghasznosabb, ha nézőpontot váltunk.

Ahelyett, hogy arra gondolnánk, hogy az egész egy kifinomult, előre kitervelt megtévesztés a gyerekek részéről, inkább gondoljuk végig, mi lehetett a valódi oka, hogy eltitkolt valamit előlünk.

De ami még ennél is fontosabb: azt kell ilyenkor végiggondolnunk, hogy a saját reakciónk (hogy az eltitkolt esetet személyesen magunkra vesszük, velünk szembeni árulásnak tekintjük, és ezért nagyon kemények leszünk vele), mit fog tanítani a gyerekeknek?

Hogy fogja ez a gyerekeknek hatékonyan megtanítani, hogy ne mondják el nekünk az igazat, mert akkor bajba kerülhetnek?

És ez a tapasztalat megmaradhat bennük azokra az időkre is, amikor igazán ott állhatnánk mellettük, és mi lehetnénk azok, akiknek a vállára hajthatják a fejüket, elsírhatják a bánatukat, és tanácsot adhatunk nekik?

Ha ez az első, szinte automatikus és természetes reakciód felé, mi történik a gyerekkel? Mi zajlik le benne?

Ez persze nem jelenti azt, hogy következmények nélkül hagyjuk az ilyen eseteket.

De érdemes elgondolkodni a nagyobb összefüggéseken is:

Milyen szerepet szeretnél játszani a gyermeked életében, amikor valódi nehézségekkel találja magát szembe?

Azt szeretnéd, hogy biztosan tudja, szét tudja válogatni a hasznos és haszontalan dolgokat a gondoskodó szülei segítségével, vagy a társai felé kell majd fordulnia, amikor a csábító, kísértő tinédzser helyzetekkel viaskodik?

A reakcióddal mindkettőt kommunikálni fogod: elmondhatja-e Neked az igazat, vagy hazudnia kell, csak hogy elkerülje a bajt?

Mi lehet a megoldás a külvilágból, és a belső világotokból érkező megfelelési kényszer ellen?

Először érdemes lenyugodni, és lassítani

Gondold végig a nagyobb összefüggéseket, amikor a gyereked „árulására” gondolsz.

Hogyan akarsz továbbra is az iránymutató Sarkcsillag maradni a gyereked életében?

Lehet, hogy az adott helyzetben csak „elsodorták az események, a társai”, miközben tudta, hogy tőled nem kapna engedélyt. Ezért két dolog közül választhatott: a kiközösítés, vagy a Te büntetésed, mert nem mondta meg az igazat.

Az EFT alkalmazása a gyermeknevelés megfelelési kényszere ellen

Mielőtt beszélgetni kezdenél vele, érdemes egy kicsit az EFT –t alkalmazni, magadon. Ettől lehiggadsz, megnyugszol, és könnyebben fogod tudni meghallgatni az ő érveit is. Könnyebb lesz az ő világához csatlakoznod.

„Annak ellenére, hogy úgy érzem, becsapott a gyerekem, elengedem a stresszt, és idegességet.”

„Annak ellenére, hogy tehetetlennek érzem magam, azt választom, hogy amennyire csak tudok, megnyugszom.”

„Annak ellenére, hogy nagyon dühös vagyok rá, mert nem ezt beszéltük meg, egyre inkább megértem magam, és őt is.”

Beszélgetés

Mikor már lenyugodtál, ülj le vele beszélgetni. Tudasd vele, hogy őszinte veszélgetést szeretnél kezdeményezni, amikor elmondhatja, mi történt.

Ilyenkor éreztesd vele, hogy figyelmesen végig fogod hallgatni a gondolatait, az érzéseit, a történéseket. Éreztesd vele, hogy biztonságban van akkor is, ha mindent őszintén elmesél.

És minél nyugodtabban, és elfogadóbban leszel képes rá figyelni, annál inkább meg fog nyílni, és őszintén fog Neked mesélni.

Te pedig annál könnyebben fogsz tudni ráhangolódni az ő világára, és az ő motivciójára, hogy miért érezhette azt, hogy ebben az adott esetben jobban jár, ha „becsap” Téged.

Ilyesmiket kérdezhetsz tőle:

• Ideges voltál, hogy mit tegyél?
• Aggódtál, hogy a barátaid majd kiközösítenek, mert nem vagy elég bátor, hogy ugyanazt tedd, mint ők?

A szülő célja ilyen helyzetekben

A szülő célja ilyenkor a leginkább az lehet, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy jó döntéseket hozzanak. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogunk csalódni, vagy elkeseredni, amikor mégsem jön össze ez nekik.

De azt mindenképpen jelenti, hogy ha azt szeretnénk, hogy bizalommal forduljanak hozzánk bármikor útmutatásért, akkor azt kell, hogy érezzék:

• Biztonságban vannak akkor is, ha rossz döntéseket hoztak,
• És biztosan tudniuk kell, hogy tudjuk kezelni azt is, amikor az igazat mondják.