Milyen hatása van a gyerekekre, ha a szüleik rendszeresen mesélnek?
A gyermekkor lényeges történése, hogy a szülő esténként mesél a gyermekének. A mesélés nyugalmas környezetben, csendben, elalvás előtti, „módosult tudatállapotban” zajlik.
A nyugalomra és a csendre való átváltás nem könnyű egy gyermeknek a felfedezésekkel teli világban. Az esti mese gyakran az ágyban, fekve történik már, amikor megengedett a belső mozgás, a fantázia szárnyalása, akármennyit lehet kérdezni, és végül a sok érintéstől, simogatástól az egymásra szánt idő és figyelem szeretetteljes légkörében meg lehet nyugodni.
Azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét, iskolás korukra a szövegértés, a szókincs és általában a nyelvi fejlettség szintjén jóval megelőzhetik azokat a társaikat, akiknek nem volt ebben részük. Az olvasás stimulálja az agy nyelvi központját. A gyermek rövidebb idő alatt tanulja meg, hogy a nyelv szövegösszefüggést, mondatokat, nyelvtant és szavakat jelent. Ráadásul a jó mesehallgatókból lesznek a lelkesen és örömmel olvasó gyerekek.
Azok a gyerekek, akiknek olvastak szüleik, sokkal közvetlenebb kapcsolatot tudnak kialakítani a környezetükkel. A gyerekek számára példaként szolgálnak a mesék.
Az értékekről és empátiáról szóló könyvek nagy befolyással lehetnek arra, hogy gyermeked milyen kapcsolatot tud kialakítani a környezetében élő emberekkel.
Mi a különbség a tévézés és mese hallgatása között?
Mi a helyzet a nézett mesével?
A kisgyereknek nagyon nagy a kép-éhsége, mert sok feldolgozni valója van, de még nem tudnak különbséget tenni belső és külső kép között. A külső kép nem járul hozzá a feldolgozáshoz, sőt, feldolgozhatatlan információkkal árasztja el és blokkolja a belső képkészítést. A feszültségek, indulatok így felhalmozódnak, feldolgozatlanul maradnak.
A képernyőt figyelve agyunk elektromos hullámszerkezete is megváltozik. (Itt olvashatsz bővebben az ezzel kapcsolatos kutatásokról.
http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3493-mi-zajlik-a-gyerekek-agyaban-ha-teveznek)
Míg az alvás vagy meditációs állapotokban megfigyelhető folyamatok során agyunk elfordul a külvilágtól és nyitva áll a belső világ hatásainak feldolgozására (hasonlóképp a képzelet, belső képek áramlásakor), s így az alvásból, meditációból pihenten, én-azonosság-érzésünkben megerősödve térünk magunkhoz, addig a képernyő figyelése én-idegen, külső hatásoknak nyit meg bennünket.
A tévénézéssel a gyerekek elsősorban befogadni képesek a hatásokat, nem pedig újat teremteni, alkotni. Sokkal élvezhetőbbek a gyerekek számára azok a rajzfilmek, mesék, melyeknek tartalma valamelyest összhangban van a mindennapi tapasztalataikkal.
A tévé akadályozza a családtagok közti kommunikációt, csökkenti a gyerekek kreativitását, és sokszor a család számára idegen életszemléletet közvetít. Fontos tudnunk, mit néznek a gyerekek, hogy megbeszélhessük, és értékelhessük azt. Ne hagyjuk, hogy passzív szemlélő legyen a gyerek, érdeklődjünk kedvenc szereplője, véleménye iránt, hogyan lehetett volna a konfliktust máshogy megoldani, stb.
Ezzel szemben hogyan hat az olvasott mese a gyerekek fantáziájára, a képzelet világára?
A belső képek a kulcsai a szorongás, és problémák oldásának. A gonosz részeket a gyerekek épp csak annyira jelenítik meg maguknak, amennyire még képesek feldolgozni. Ezzel ellentétben, a televízió képernyőjén a gyerekek számára feldolgozhatatlan sebességgel következnek egymás után a képek, és nem megy végbe a belső képalkotás. Ettől pedig a gyerekek még ingerültebbek lesznek.
A meseolvasás, szabad mesemondás közben a szülő folyamatos kontaktusban van a gyermekkel, észreveszi, ha nem ért valamit, rá tud kérdezni a homályosnak tűnő részletekre. Erre a tévénézés során legfeljebb utólag van lehetőség.
A szülő által elmondott esti mese túl a bensőséges hangulat személyiségfejlesztő jótékony hatásán a gyermek kreativitását és fantáziáját is fejleszti! A mesehallgatás megdolgoztatja a gyerekek képzeletét, nem látja el őket sablonokkal, előre gyártott képi, vizuális élménnyel, mint a tömegkommunikációs eszközök, a rajzfilmek, gyerekfilmek.
Miért jobb a hallgatott, vagy olvasott mese hatása a gyerekekre?
Miért fontosak a „varázsmesék”?
A varázsmesék szereplői a gyermeki „mindenhatósági élményből” ismert varázsképességekkel rendelkeznek, amelyek segítségével a valóság korlátai áthághatóak.
A gyerekek a mese hallgatása közben képzeletben átjárhatnak a mese varázslatos világa és a valós világ között. A mese légköre átmeneti teret, „elvarázsolt tudatot” teremt.
A gyereknek meséket felolvasva a szülő is újra élheti, és mélyebben megértheti a gyermekkorát, hiszen a mesékben olyan szimbolikus elemek is vannak, amelyek jelentésrétegei mélyebbek magánál a fantasztikus történetnél.
A mesék a gyerekek gondolkodását jelenítik meg, és érthetővé teszik számukra a világ működését. A jó mese tartalmazza azokat a konfliktusokat, melyekkel a gyermeknek meg kell küzdenie. A gyermek, azonosulva a mesefigurákkal, saját problémáit éli meg a mesével, és – a legfontosabb – a mesehős diadalával ezeknek a problémáknak, és szorongásainak oldására is rátalál. A nap folyamán felgyűlt agresszió, félelmek, indulatok, szorongás a mesehős kalandjaihoz kapcsolódnak, és egyben fel is oldódnak a mese pozitív kimenetelével.
A szülő a mesemondással jelzi gyermekének, hogy ismeri a problémáit, és segít a mesék által megoldani azokat. Fontos, hogy minél több mesét ismerjen meg a gyermek, hogy rátalálhasson arra, amely leginkább az ő problémájához illik. Viszont ezt a mesét hadd hallja annyiszor, amennyiszer csak akarja. A mese akkor léphet leginkább kapcsolatba a gyermek lelkével, ha a gyermek által megjelenített képekben rajzolódik ki.
Klinikai tapasztalatok szerint a kisgyerekkorban hallott mesék olyan mintákat adnak, melyek a kamaszkoron túl is elkísérik a gyerekeket, és segítenek a válságos élethelyzetek meg- és feloldásában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: