Manapság a minden tele van azzal a nőideállal, amelyben az egyedülálló, dolgozó anya könnyedén, és különösebb erőfeszítések nélkül megbirkózik az összes vele szemben támasztott elvárással, és követelménnyel.
Igen, néha felvillantják a konfliktusokat is, de ezek inkább csak sablonok, és semmi közük a valós élet problémáihoz.
Ez a modell, és a saját elképzelésünk, hogy képesek vagyunk ennek a modellnek megfelelni, kifejlesztett bennünk egy „A” típusú személyiséget. Azt a személyiséget, aki mindig minden körülmények között mindenkinek meg akar felelni. Valójában ez a gondolkodás, és megfelelési kényszer sokkal inkább az egyensúlyvesztésünkhöz, és irreális elképzeléseinkhez járul hozzá.
Hamar rá kell jönnünk, hogy ez a megfelelési kényszer sosem fogja ellensúlyozni a boldogságot és elégedettséget, hogy egyszerűen CSAK anyák lehessünk a külső megszakítások, és feladatvégzések nélkül.
A gyerekeket nem érdekli, hogy néz ki a hajad, ha az elkészítése azt jelenti, hogy közben nem vagy jelen az életükben. Nem érdekli őket, milyen drágák, és márkásak a ruháid, ha sosem mész ki benne játszani velük. Nem érdekli őket, mennyire vagy gazdag, ha a pénzed arra használod, hogy helyettesítsd vele a figyelmed, és a rájuk szánt időd. Nem érdekli, mekkora házban laktok, ha az nem egy meleg, barátságos, szerető otthon, amiben érdemes felnőniük.
Nem ezek fognak téged szuper anyává tenni, hanem az, ami benned rejtőzik!
Az igazi szuper anyákat nem a képernyők mutatják be. Az igazi szuper anyák olyan otthonokban laknak, ahol a lakás minden négyzetcentiméterét játékok borítják az aktív, boldog gyerekek miatt. Az edények túlcsordulnak a mosogató peremén, mert túl elfoglaltak voltunk, mikor a gyerekekkel játszottunk, és nem volt idő elmosogatni, vagy egyáltalán aggódni néhány koszos edény miatt.
Lehet, hogy a szuper anyák éppen a kedvenc pizsamájukban sétálgatnak, hajuk lófarokban, smink egy szál se. Lehet, hogy sötét árkok vannak a szemük alatt, mert valamelyik gyerekkel ébren kellett maradni éjjel. De mégis szeretettel fordulnak a gyermekeik felé, egy puszival el tudják tüntetni a könnyeket, egy nézéssel el tudják hallgattatni a testvérek veszekedését, miközben a gyerekek fontos, minőségi dolgokat tanulnak tőle.
Mindannyian szuper anyukák vagyunk, de lehet, hogy még nem fedeztük ezt fel magunkban. Életünk minden egyes napján a legkeményebb munkát végezzük nevető szemmel, és szívvel. Önzetlenül adjuk gyerekeinknek a szeretetünket, időnket, figyelmünket, aminek eredményeként biztonságban és szeretetben nőhetnek fel.
Mindannyian a legjobbat akarjuk nekik, és ez rendben is van. De szuper anyaként azt is tudhatjuk, hogy ezt a státuszt nem a kinézetünk, a vagyonunk, vagy mások véleménye alapján fogjuk elnyerni. Kizárólag gyermekeink mosolyával nyerhetjük el, és azzal, ahogy ők a szeretetüket fejezik ki irántunk.
Ahelyett, hogy a tévét tekintenénk mintának, milyennek kell lennie egy szuper anyának, kezdjünk el befelé figyelni, és keressük meg ott, mert már eleve ott lapul!
Lehet, hogy valójában nem is arra van szükségünk, hogy szuper anyák legyünk, hanem hogy szuper családunk legyen! Akikkel élvezzük az együtt töltött pillanatok nagy részét.
A fenti blog részlet a Tökéletes Anyák Lehetetlen Küldetése című programcsomagból.
