„Amit mostanában érezni kezdtem, az nemcsak az adott helyzet miatti dühöm, hanem régi, múltbeli dühök, amikhez a gyerekemnek, vagy a helyzetnek semmi köze nincs. Azért bukkannak fel, hogy megvizsgáljam őket. Ezek a dühök a részemmé váltak. De nem tartoznak a gyermekemmel való kapcsolatomhoz. Ahhoz a személyhez tartoznak, aki felnevelt.”
Van, amikor rendben van, hogy dühösek leszünk a gyerekünkre? Ez ugye elkerülhetetlen, hiszen mindannyian emberek vagyunk.
A düh olyan, mint a villogó fények a műszerfalon: valami nincs rendben a motorral, figyelj. Ha figyelmen kívül hagyod: katasztrofális eredménye lehet.
De a düh nem építő jellegű, ha a gyereked a célpontja. Ilyenkor úgy tűnhet, mintha a gyereked az ellenséged lenne, de valójában nem az. Nem fogja meghallani az útmutatásaid, mikor támadva érzi magát. Becsukódik az agyának az a része, ami a valódi üzeneted venné. Ilyenkor csak a támadást érzékeli.
Természetesen a gyerekek végtelen módot tudnak kitalálni, hogy az idegeinkre menjenek. De meglepődnél, ha megfigyelnéd, hogy amikor elveszted a türelmed a gyerekkel szemben: az ritkán van az ő viselkedésétől.
Persze, a gyerekek mindig gyerekesen fognak viselkedni. De néha nem is ez a baj, ugye?
Ha a mélyére ásunk, rájövünk, hogy amikor felrobbanunk, akkor általában kimerültek vagyunk, vagy stresszelünk valami máson. Alaposan tele vagyunk olyan érzelmekkel, amikkel nem volt időnk foglalkozni. Néha aggódunk valamin, vagy dühösek vagyunk a főnökünkre, vagy a párunkra, vagy az eladóra a boltban. És nem is olyan ritkán a saját gyerekkorunk emlékei ugranak elő, amit a gyerekünk viselkedése vált ki.
A gyerekeknek szükségük van az útmutatásainkra, de ez sokkal hatékonyabban működik, ha közben nem kiabálunk. Valójában az is feladatunk, hogy megmutassuk nekik, hogyan viselkedjenek, amikor a szükségleteiket szeretnék kifejezni, anélkül, hogy a másik embert támadnák közben. Hogyan taníthatjuk meg nekik, hogy kezelni tudják az érzelmeiket, amikor nekünk is nehezen megy?
Ahhoz, hogy elkerüljük, hogy átadjuk a gyerekeinknek a dühünket, aggodalmunkat, vagy más érzelmeinket, szükséges, hogy felelősséget vállaljunk a saját érzelmeink kezeléséért.
Hogyan?
1. Határozzuk el, hogy csökkentünk a stressz szintünkön
A stressz felelős a kitöréseink 80 %-áért. Ha éppen nem is történik semmi különös, a stressz fogja okozni a robbanást. És a stressz: leginkább választás kérdése. Ha tényleg csökkenteni szeretnéd a stresszt az életedben, megteheted.
Itt 21 olyan ötletről olvashatsz, ami segít a mindennapi stressz csökkentésében >>
Ne tervezd túl magad. Próbálj meg ne dolgozni, mikor a gyerekeid is körülötted vannak. Ne állítsd a gyereked olyan kihívások elé, amiről tudod, hogy nem tudja kezelni. Az új kihívás vajon megéri, hogy az egész család háborúban álljon egymással?
2. Foglalkozzunk magunkkal is
Csak azt adhatod át a gyermekednek, ami benned van. Ha leüríted a raktáraid, se neked, se nekik nem lesz jó. Készíts tervet, hogyan (és mivel) fogod az energia raktáraid feltölteni lépésenként. A gyermeknevelés folyamatosan emlékeztet minket azokra a belső helyeinkre, emlékeinkre, amelyet meg kell gyógyítanunk. Egyáltalán nem meglepő, hogy néha szükségünk van egy jó alapos sírásra.
Aggódsz valami miatt, vagy szomorú vagy? Ne hanyagold el a saját hangulataid, és negatív érzéseid.
Írj naplót, beszélgess egy baráttal, végezz légzőgyakorlatokat, vagy kopogtass néhány EFT kört. Úgy lehet a legkönnyebben elengedni a negatív érzéseinket, ha elfogadjuk a létezésüket.
Ha nem tudjuk elfogadni a negatív érzéseinket, akkor a szőnyeg alá söpörjük, és elnyomjuk őket. Később pedig gyakran robbanhat ki belőlünk dühként.
Amikor rosszul érzed magad: ne cselekedj. Ehelyett inkább fogadd el az érzéseid. „Ez csak szomorúság. Elfogadom, és elengedem ezt a szomorúságot. Hamarosan jobban fogom érezni magam.” Megérdemelsz egy ilyen belső szülőt: legyél a sajátod!
3. Emlékeztesd magad, hogy figyelj a hangulataidra a nap folyamán
Légy éber, amikor a negatív érzéseid, gondolataid felbukkannak, és lefele tartó spirálba kezdenek. Mielőtt észrevennéd, elkezdenek szaporodni, és burjánzani: bizonyítékokat gyűjtünk, hogy a másik félnek nincs igaza. Ha elég bizonyítékot gyűjtöttél, már el sem kerülheted a tűzvészt. Ehelyett igyekezz a pozitív oldalát nézni a dolgoknak: „Azért viselkedik gyerekesen, mert még gyerek… Nem szükséges, hogy annyira siessünk, mint amennyire én ebben a pillanatban akarok… Ha kettőt lépünk előre, és egyet hátra, még mindig a jó úton vagyunk.”
A gyerekekkel az élet sokszor nehéz lehet, és nem egyszer nagy erőfeszítésünkbe kerül, hogy pozitívak tudjunk maradni. De megéri az erőfeszítést.
4. Ha dühösnek érzed magad: használd motiváló erőként, hogy javíts a dolgokon
A másik embert nem tudod megváltoztatni. De a saját reakcióidon, vagy a körülményeiden mindig változtathatsz. (Például: korai fekvés idő, felkelés a gyerekek előtt, hogy a saját igényeid kielégítsd, mielőtt ők jönnének a kívánságlistáikkal).
De a legjobb mégis az, ha a dühöd mögötti fájdalmaid, és félelmeid azonosítani tudod (és kezelni tudod EFT-vel), hogy ugyanazok a helyzetek ritkábban hergeljenek fel.
5. Ha a düheid jobban kötődnek hozzád, akkor érdemes nagyobb fontosságot szentelned a dühből való kigyógyulásnak
Vagy tanuld meg, hogy segíthetsz magadon hatékonyan naponta >>
Itt az ideje, hogy meggyógyítsd a múltad lelki traumáit, ami a mai napig dühöt vált ki belőled. Te, és a gyereked is jobbat érdemeltek.
Amikor gyerek voltál, megérdemelted, hogy megkapj minden szeretetet, és figyelmet. Még most is megérdemled.
Miért nem kezded megadni magadnak most?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: