Vannak rossz szokásaink, gondolataink, érzéseink, amelyek megakadályoznak, hogy tovább tudjunk lépni egy-egy elakadt élethelyzetben. Van, hogy magától a változástól, változtatástól félünk. Hiszen, amikor valami megváltozik: korábban ismeretlen területre lépünk. De ha van elég bátorságunk változtatni a rossz szokásainkon, negatív érzéseinken, megváltozik az életünk.
Jobbá válik. Már nem hurcolunk olyan terheket, amik korábban megnehezítették az életünket.
Aminek a megváltoztatásával sokkal felszabadultabbá válhatunk?
Semmi nem úgy kezdődik, hogy egyszerű. Először minden egy kicsit nehéz. Néha még az is nehezünkre esik, hogy reggel felkeljünk. De az egyik legszebb dolog az életben, hogy a legnehezebb kihívások kecsegtetnek a legtöbb jutalommal, és megelégedettséggel.
Ami igazán számít az életben nem az, amihez pénzért hozzájutunk, hanem az, amit mi magunk építünk. Nem az, amit birtoklunk, hanem az, amit megosztunk a világgal. Nem a képességeink, hanem a személyiségünk, nem a sikereink, hanem a valódi egyéniségünk.
Az számít igazán, ha olyan életet élünk, amire igazán büszkék vagyunk. Olyan életet, ami tele van szenvedéllyel, és szeretettel.
Ne fussunk mások után. Ha önmagunk vagyunk, a saját dolgainkat csináljuk, azt, amit szeretünk, azok az emberek fognak az életünkbe érkezni, és maradni, akik ezt tisztelik, becsülik, és szeretik.
Mindegy, milyen sok utat tettél meg a rossz úton, mindig van lehetőséged visszafordulni. Legyél elég erős, hogy megállj egyedül a lábadon, elég okos, hogy tudd, mikor van szükséged segítségre, és elég bátor, hogy képes legyél segítséget kérni ezekben a helyzetekben.
Végy egy mély levegőt. Ez csak egy rossz pillanat, vagy egy rossz nap. Nem egy egész elrontott élet.
Mindenkinek akadnak problémái. Mindenki követ el hibákat.
A boldogság titka az, hogy azt számolod, miért lehetsz hálás, miközben a többiek a problémáikból készítenek listákat.
Valaminek az elengedése nem azt jelenti, hogy feladjuk. Hosszú távon erősebbé, boldogabbá, és sikeresebbé tesz minket, ha valamit, ami már feleslegessé vált az életünkben, el tudunk engedni, mint ha ragaszkodunk hozzá.
Az emberek néha bántják egymást, és összetörik egymás szívét. De TE vagy az, aki megengeded nekik újra és újra, hogy ezt megtegyék veled.
De megválaszthatod azokat az embereket, akik ugyanúgy értékelnek téged, mint Te magad. Jó, ha ismered a saját értékeid, és tudod, hogy mikor elég az olyan emberek társaságából, akik távol tartanak a boldogságtól.
Ha vannak dolgok, amiket magától értetődőnek tartunk, és nem fordítunk rá kellő figyelmet, gyakrabban előfordul velünk, hogy csak akkor vesszük észre, hogy valamit elvesztettünk, amikor már nincs meg.
Gyakran vagyunk túl elfoglaltak ahhoz, hogy azt mondjuk a másiknak: „Bocsánat, tévedtem.” „Köszönöm.” „Szeretlek.”
Túl gyakran bántjuk meg a körülöttünk élőket, észrevétlenül, akaratlanul, miközben valójában lényegtelen dolgokkal vagyunk elfoglalva.
Jobb, ha még időben észrevesszük, ki szeret minket, és törődik velünk.
Minden, ami jelenleg az életedben van, a múltbeli döntéseid miatt van jelen. És mindaddig jelen lesz, amíg nem változtatsz a döntéseiden. Döntési jogod minden helyzetben van. Mindig van más választásod. Ezek a választások nem mindig könnyűek, de léteznek.
Csak akkor fogsz más eredményt kapni, ha változtatsz a viselkedéseden, a cselekedeteiden, a hozzáállásodon, az érzéseiden.
Sok energiánkat elveheti, ha hagyjuk, hogy mások (személyek, vagy események) átvegyék az irányítást az életünk felett. Nem az a fontos, hogy mások mit várnak el tőlünk, milyenek kellene lennünk, hanem az, hogy mi hogyan éljük az életünket.
Engedd el azokat az embereket, eseményeket, érzelmeket, amelyek eddig visszatartottak, hogy a saját kezedbe vedd az életed irányítását.
Azokat a helyzeteket, amelyek a következő három bármelyikének feladását követelik tőled, el kell engedni:
Egy nyilat csak úgy tudunk kilőni, ha előbb hátra húzzuk. Ilyen az élet is. Ahhoz, hogy pozitív irányba előrébb jussunk, hátrébb kell lépnünk pár lépést.
Szóval: tartsd meg a fókuszt, és a célt akkor is, amikor a dolgok nehezebbé válnak.
Rengeteg ember veszti el a boldogságát. Nem azért, mert nem találja meg, hanem azért, mert sosem állnak meg elég időre, hogy élvezzék.
Gyakrabban figyelünk arra, hogy mit szeretnénk elérni, mint arra, hogy mire lenne itt és most a legnagyobb szükségünk.
Ahelyett, hogy szégyellnénk magunkat mindazért, amik NEM vagyunk (vagy amivé nem váltunk), elkezdhetünk büszkék lenni arra, akik már most is vagyunk, amilyenek mélyen, legbelül vagyunk.
Hidd el, ha minden ember problémáját látnád, akkor a sajátod lehet, hogy szívesen elengednéd. Jobb megoldani a sajátjaid, mint elszaladni előlük.
A legjobb megoldás, ha szembenézünk a félelmeinkkel, függetlenül attól, hogy mekkorának tűnnek. Vagy te irányítod a problémáid és félelmeid, vagy hamarosan ők fognak irányítani téged.
Sosem fogod magad előtt látni a nagyszerű dolgokat, ha csak azzal vagy elfoglalva, milyen szörnyű dolgok történtek mögötted. Ahhoz, hogy elérd az újat, el kell engedned a régit.
Pontosan ott vagy, ahonnan el tudod érni a céljaid. Minden, ami a múltban történt veled, felkészülés volt a jelenre, és a jövőre.
A leg tiszteletre méltóbb emberek nem azok, akik soha nem követnek el hibákat, hanem azok, akik elismerik, ha hibáznak, és utána mindent megtesznek, hogy kijavítsák ezeket a hibákat, és tovább tudjanak lépni.
Igazából sosem fogod megtalálni a tökéletes partnert, akit pont úgy szerethetsz, és aki pont úgy szeret, ahogy azt megálmodtad.
Csak olyan párt fogsz találni, aki képes lesz olyannak szeretni, amilyen vagy, és te is képes leszel őt elfogadni a hibáival együtt. És bár ez az ember sem lesz tökéletes, lesznek hibái, de lehet, hogy mégis jobb lesz, mint ha tökéletes lenne.
A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy minden pillanatban azt várjuk, hogy a legjobb dolgok történjenek velünk. Inkább azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami éppen történik velünk, és megpróbáljuk abból kihozni a legjobbat.
Szóval: maradj pozitív, és ahhoz ragaszkodj, ami igazán fontos. Az aggodalmaid pedig engedd el. Akárhogy próbálkozol, vannak olyan helyzetek, amelyeknek egy adott pillanatban semmi értelmük nincs. De ha kitartasz a céljaid mellett, és tovább mész a bizonytalan helyzetekben: ez számít igazán.
Emberek vagyunk. Ráadásul nem tökéletesek. Kipróbálunk dolgokat az életünkben, és követünk el hibákat. Szenvedünk, elesünk, újra felkelünk, újra megpróbáljuk. Ezekből a hibákból, és botlásokból tanulunk.
Lehetünk ezekért hálásak is, ahelyett, hogy arra figyelnénk, az adott helyzetek miért nem elég jók, mit rontottunk el, vagy mit rontott el a másik, vagy: min lehetne még mindig javítani.
