Nem találom a kiutat a családi káoszból

„A családom maga a káosz. Aggódom a 11 éves lányom miatt.

Gondok vannak vele az iskolában, nem tanul, és visszabeszél a tanároknak. Már jó pár tanár pikkel rá. Pedig esze az lenne. Otthon se tudom rávenni a feladataira. Állandóan a telefonján lóg, vagy a gép előtt ül.

Ha megpróbálom kirobbantani ebből az állapotból, dührohamot kap. Ebből előbb-utóbb baj lesz.”

Ezekkel a szavakkal ült be a foglalkozásokra Kata.

„De lehet, hogy inkább a férjemet kellene kezelni.” folytatta. „Mert ő is olyan, mint Kitti. Már egy jó ideje nem beszélgetünk semmiről. Alig látjuk a gyerekekkel, annyit dolgozik. De amikor otthon van, szóba se áll velünk. Ő is a gép előtt ül, és a telefonján lóg. Kitti pedig már jól megtanulta tőle, hogyan lehet kibújni a feladatok alól.

Ez azt is jelenti, hogy minden otthoni munka teljesen rám marad. Nincs, aki segítsen. Kitti nem segít, az apja sem, a 8 éves kisebbik lány néha, de őt még nem tudom úgy befogni. Ő inkább tanuljon, mert még van hozzá lelkesedése, nem úgy, mint Kittinek. De ezt már megszoktam.

Inkább abban szeretnék tanácsot kérni, hogyan hozhatnám ki Kittit ebből az állapotából.

Nem értem, miért az apja példáját követi. Követhetné az enyémet is. Én majd megszakadok, annyit dolgozok, és ha egy nap 36 órából állna, az is kevés lenne, hogy a végére érjek.”

Kata szemmel láthatóan össze volt zavarodva, és elveszett a családtagok közötti viszonyrendszerben.

De úgy érezte, ezt a problémát is neki kell megoldania egyedül.

Bár azt mondta, Kitti számára kér segítséget, a probléma mégis általánosabbnak tűnt.

Baja volt a férjével, a nagyobbik lányával, az összes nyakába szakadó feladattal, amit egyedül vállalt, vagy amivel egyedül hagyták. A család tagjai nem beszélgettek egymással, mindenki a saját világába zárult.

Azt javasoltam, előbb ezzel az érzéssel foglalkozzunk, és később megnézzük, hogyan segíthet a lányának.

Azt mondta, a családja olyan, mintha elvesztek volna egy dzsungelben, ami tele van liánokkal, és áthatolhatatlan aljnövényzettel. Össze vannak kötve (vagy inkább zárva) egymással, mert mindannyian eltévedtek, és senki nem ismeri a kivezető utat.

Minden családtag másfele húz, másfele akar kijutni a dzsungelből. A fák és a liánok összezárnak a fejük felett, együtt vannak veszélyben, de ők mégsem tudnak megegyezni, hogy merre menjenek tovább.

Ha így folytatják, el fogják egymást veszíteni.

Ez a hasonlat tökéletesen leírta a helyzetét, ezért ezzel a hasonlattal foglalkoztunk.

Egy olyan EFT-s technikával, amely összeköti a metafórák tudattalan világát a tudatos, minden nap megélt világunkkal. A megoldásokat a tudattalanra, és az onnan feljövő képekre, hasonlatokra bízzuk. Ahogy változik a metafóránk, változni fog mindaz, amit tudatosan gondolunk az épp aktuális helyzetünkről. És változni fog minden, amit a helyzetünkkel kapcsolatban érzünk.

Ahogy kopogtattunk erre a metafórára, lassan változni kezdett a „táj”.

A dzsungel (a családi káosz) világosodni kezdett, az aljnövényzet és a fák ritkultak. Valahol út indult kifelé a dzsungelből.

Itt jöttek Kata igazi kételyei.

Hogyan fog ez a család összefogni, és együtt kikeveredni?

Azt látta maga előtt, hogy képtelenek dűlőre jutni. Még mindig mindenki másfele akar menni, és egymással harcolnak, hogy kinek az igaza győzzön.

Főleg ő és a férje. Újabb kopogtatási körökre volt szükség ahhoz, hogy azt lássa: van esély arra, hogy megegyezzen a férjével.

Közben eszébe jutott, hogy régen (még a gyerekek születése előtt) milyen összhangban volt a férjével. Könnyű volt engedni, és hagyni, hogy arra menjenek, amerre ő akarja. De amióta megszülettek a gyerekek, nem értenek egyet, másfelé akarnak menni. És a gyerekek miatt kénytelen volt az irányítás egy részét átvenni. Bár ő sem szereti, de a gyermeknevelés miatti felelősséget, és a gyereknevelés irányítását a férje nem vállalta.

És azóta szépen fokozatosan csúszott át minden az ő kezébe, miközben a férje elkezdett kivonulni a közös családi életből.

Hosszas kopogtatás következett, míg a kép megváltozott.

A kezdeti képen csak ő vágta a bozótot, miközben mindenki nagy erőkkel ellenállt annak, hogy vele tartson. A befejező kép úgy nézett ki, hogy a férje hajlandó volt visszavenni az irányítást a dzsungelből kivezető úton. Az ő kezében volt a bozótvágó, amire már nem volt szükség, mert a dzsungel megszelídült, és kitisztult. A család minden tagja hajlandó volt együtt elindulni az úton, kifelé az erdőből.

A leghosszabb ideig az tartott, míg Kata azt látta, hogy Kitti is hajlandó elindulni velük kifelé a káoszból.

Amikor ezzel a metafórával, és az EFT-vel együtt dolgozunk az a cél, hogy megoldhatatlannak tűnő helyzetek, vagy régi, mély traumák feloldását a tudattalanra bízzuk. Ha a tudattalan talál rá megoldást (és általában talál), akkor a feszültség, szorongás, és egyéb negatív érzések eltűnnek, ami segít, hogy megtaláljuk a valós életünkben is a megfelelő saját megoldásunkat.

Kata ezt mondta a foglalkozások végén:

„A kezelés elején felvázolt problémámra úgy kaptam segítséget, hogy az a gondolataim pozitív változásával együtt érkezett és erősödött. Egy-egy kezelés végére más perspektívából láttam a helyzetemet, és a gondolataim végre kitörtek az addigi egyirányú utcából.

Érdekes, hogy a pesszimizmus a kezelés hatására hogyan válik lépcsőzetesen optimizmussá.”

(A személyiségi jogok védelme érdekében a neveket, és a körülmények egy részét megváltoztattam.)

Ha szeretnél többet megtudni erről a módszerről, vagy úgy gondolod, szívesen segítenél vele a családodnak, akkor nézz utána itt:

EFT tanfolyamok