„Még mindig az a legnehezebb, hogy lenyugtassam magam, amikor a gyerekeim megőrülnek, és a piros gombjaimat kezdik nyomkodni. A legjobb szándékom ellenére végül mindig üvöltözni kezdek velük.”
A gyermeknevelés legnehezebb része, hogy a saját érzéseinken uralkodni tudjunk.
Mit tehetünk olyankor, amikor a gyerekünk állandóan kiabálásra és türelmetlenségre késztet? Milyen lehetőségeink vannak?
- Kiengedheted a gőzt veszekedéssel, hogy utána még több lelkiismeret furdalásod legyen.
- Ellenállsz a veszekedés ingerének azzal, hogy már előtte lenyugtatod magad.
Más szavakkal: gyűjthetsz még több érzelmi stresszt, amikor „kiengeded a feszültséget”, vagy megpróbálsz nyugodt maradni, amivel lenyugtatod a környezeted is.
De természetesen sokkal több választási lehetőséged van, ha már AZELŐTT pozitív lépéseket teszel, mielőtt úgy érzed, kiabálnod kéne.
Sokszor akkor robbanunk, ha előtte nem állítottunk fel határokat, és valami nyomás nehezedik ránk. Sok szülő a végsőkig türelmes szeretne lenni, már annyira, hogy végül kicsúszik a kezéből az irányítás, és akkor robban.
A lényeg, hogy ELŐBB állítsd fel a határokat, mielőtt elveszted a fonalat. Mielőtt elvesztenéd a türelmed, ez a jelzés arra, hogy tenned kell valamit. Nem, nem a kiabálás.
1. Ha szükséges, a veszélybe került gyereked húzd ki a csávából.
És foglalkozz velük akkor is, ha megsérültek, vagy sírnak. De ne nyisd ki ilyenkor a szád, még akkor sem, ha rá akarnál kiabálni. Bármi, amit ilyenkor kiejtesz a szádon, később meg fogod bánni. Csak arra figyelj, hogy mindenki biztonságban legyen ilyenkor.
2. Amikor nincs szükséghelyzet
Vannak helyzetek, amikor a tested elárasztják a stressz hormonok, és ettől úgy érzed, mintha szükséghelyzet lenne. Azaz: azonnali szükségét érzed a cselekvésnek a gyerekeddel szemben.
De ezek a helyzetek a legtöbbször NEM szükség helyzetek.
3. Számolj ötig
Igyekezz annyira tudatosan, és nyugodtan beszélni, amennyire csak képes vagy rá.
Ha szükségét érzed, előbb lépj ki az adott helyzetből, távolodj el tőle. Vagy maradj egy percig csak magadban, távol a gyerekedtől, aki éppen felhúzott.
Talán meglepődsz, hogy mennyivel nyugodtabbak maradnak majd a gyerekeid, ha Te is megtanulod nem felidegesíteni magad. A kutatások bebizonyították, hogy ha mi rosszul érezzük magunkat, akkor a gyerekeink még nálunk is rosszabbul fogják magukat érezni.
A gyerekek akkor tanulnak a legtöbbet, ha empátiával felállított határok között mozoghatnak: ez csökkenti a rossz érzéseiket, miközben a lenyugtató közös beszélgetések a probléma megoldás felé fordítják őket.
Ezzel szemben ha az adott pillanatnyi érzésünk szerint cselekszünk (úgy, mintha szükség-helyzetben lennénk), a gyerekek kicsúsznak a kezeink közül, az ellenőrzésünk alól.
4. Távolodj el a haragodtól, és nyugodj meg
Használj bármilyen nyugtató technikát ilyenkor, amit ismersz. Segíthet néhány mély levegővétel a megnyugvásban.
A leghasznosabb azonban ha pár perc, vagy pár kör erejéig az EFT-t használod, mielőtt arra reagálnál, amivel a gyereked kihozott a sodrodból.
Ezzel el tudod érni, hogy a tested azonnali vészhelyzet reakcióját kikapcsold, vagy legalábbis enyhítsd.
Nyugtató hatású az is, ha ezt mondogatod magadnak:
„Jó szülő vagyok. Minden rendben lesz. Akármi történik, meg tudom oldani.”
5. Változtass a gondolataidon, hogy változzanak az érzéseid
Ha azt gondolod, hogy a gyereked egy nagy zsivány, aki felnőve is ugyanilyen lesz, akkor nem tudod megnyugtatni magad.
Az igazság az, hogy a gyereked még kicsi, és a viselkedésével épp azt mutatja meg neked, mennyire el van veszve, és nem találja a megoldást.
Ilyenkor emlékeztesd magad:
„Azért viselkedik gyerekesen, mert még gyerek. Megérdemli a szeretetem, és az útmutatásom azokban a helyzetekben, mikor elveszettnek érzi magát.”
6. Ha sikerült megnyugodnod, térj vissza a gyermekedhez, és állíts fel határokat
Te vagy a minta az ő számára, hogyan kezelje az érzelmeit. Talán sikerül annyira megnyugodnod, hogy utána segíts neki kifejezni, mi váltotta ki az érzelmi kitörését.
De ha még mindig mérges vagy, egyszerűen csak mond meg neki:
„Még mindig mérges vagyok amiatt, ami történt. Tudom, hogy te is mérges voltál, de tudnod kell, hogy nincs rendben, ha így viselkedsz. Akkor fogunk beszélgetni erről a helyzetről, ha már mind a ketten megnyugodtunk.”
Ennek az lehet a hátránya, hogy nem tudsz neki segítséget nyújtani, amikor éppen a saját érzelmi vihara kellős közepén van.
Viszont, ha még te is mérges vagy, akkor bármi, amit ilyenkor mondasz, csak ront a helyzeten.
Ezért inkább várd meg a pillanatot, amikor kapcsolódni tudsz hozzá, ahelyett, hogy támadnád őt.
7. Amikor már mindenki nyugodt, beszéljétek meg, mi történt
Az első célod az, hogy olyan biztonságot teremts, amelyben a gyermeked fel tudja dolgozni az érzelmeit, és túl tud rajtuk lépni. Ezen a módon neki is sikerülni fog a negatív érzéseit, és a viselkedését könnyebben maga mögött hagyni.
Itt a kulcs az, hogy kellő empátiával, és együttérzéssel közeledj az ő álláspontja felé, így sokkal könnyebb lesz neked is megértened, hogy mit miért csinált.
8. A megelőzés a legjobb orvosság
Ha elégedetlen vagy, és már majdnem tele a pohár, akkor elég egy apró „gesztus” is a 3 éves gyerekedtől, hogy elszakadjon a cérna, és azonnal a gyermeknevelés poklaiban találd magad.
Mivel úgyis csak azt adhatod a gyermekednek, ami benned van: foglalkozz azzal, hogy többször legyél elégedett, kisimult, nyugodt.
9. Csak alkalmazás közben követhetsz el hibákat
De mi van, ha egyszer csak azt veszed észre, hogy már megint kiabálsz, mielőtt megállíthattad volna magad?
Abban a pillanatban, ahogy észreveszed, már képessé is váltál a változtatásra.
Tudod,hogy mit kellene tenned. Megállhatsz mondat közben is. Elhallgathatsz. Ezzel nem fogsz megszégyenülni a gyerek előtt, hanem az önkontroll egy fajtáját mutatod neki.
Minél gyakrabban észreveszed, hogy elvesztetted a türelmed, annál gyakrabban képes leszel megállítani magad, mielőtt kiabálni kezdenél. És annál ritkábban lesz késztetésed rá.
Ez nem könnyű ugyan, de nem is lehetetlen.
Mert mikor tudatosan odafigyelünk a viselkedésünkre, és változtatunk rajta, valójában újratanítjuk az agyunkat egy másfajta viselkedésre. Egy olyan viselkedésre, amit valójában szeretnénk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: