Egy fiatal lány járt nálam. Azt mondta, gyerekkora óta szorong szinte mindentől, de a mostani problémája az álláskereséssel kapcsolatos. Friss diplomásként attól tart, hogy nem fog munkát találni.
Amikor néhány hónapja belekezdett a munka keresésbe, nagy lendülettel, és határozottsággal vetette bele magát, és ez meglátszott a kiállásán is. Az első helyre, ahova behívták állásinterjúra, felvették.
Voltak aggályai, hogy arra a munkára megfelelő lesz-e. Olyan nyelvet kellett volna naponta használni, amit régen nem használt, nem tudott jól, és nem volt aktív nyelvtudása. A munkáltató nem kérdezte ezen a nyelven, enélkül is megfelelőnek találta őt.
De rögtön az első napokon kiderült, hogy tényleg nem elég a nyelvtudása.
Az első pénteken meghallotta a leendő főnökét, ahogy másnak az ő munkáját kritizálja. Egy hét munka után, friss munkakezdőként, kibeszélték őt a leendő kollégái.
A második hét végén a vezetőség úgy döntött: még sincs szükségük rá, és elbocsátották.
Ez az esemény sorozat jelentősen hozzájárult az önbizalma elvesztéséhez, és több félelemmel, kevesebb lendülettel, és határozottsággal folytassa az álláskeresést.
A foglalkozások során feldolgoztunk vele pár emléket, ami ebben a két hétben történt vele, illetve, amit ezek az események okoztak az önbecsülésében.
A második alkalommal már azzal is foglalkoztunk, hogy hogyan induljon neki a következő állásinterjúnak.
Attól félt a legjobban, hogy nem fog megfelelni a következő munkahelyen, nem tudja majd jól ellátni a feladatát (akármi lesz az).
A másik nagy félelme az volt, hogy nincs elég tapasztalata, és mindenütt elvárnak már tőle valamennyi tapasztalatot (annak ellenére, hogy friss diplomás munkakezdő).
A kopogtatás során azonban kiderült, hogy az egyetem alatt két évig végzett már diákmunkát egy munkahelyen. Azaz: valójában már most is sokkal több tapasztalata van, mint a legtöbb kezdőnek.
A foglalkozás során feltérképeztük, mi mindentől fél egy következő lehetséges állásinterjún, és mik az erősségei. Azt is végiggondoltuk, hogy milyen erőforrásokra lesz majd szüksége az állásinterjú során, hogy az úgy sikerüljön, ahogy ő szeretné.
Félt attól, hogy nem lesz megfelelő a nyelvtudása, nem lesz megfelelő a szakmai ismerete, és nem lesz megfelelő a számítógépes tudása.
Ezeket a félelmeit egyenként kopogtattuk végig, és csökkentettük. Közben eszébe jutottak korábbi események, amikor jó volt ezeken a területeken (nyelvtudásban, szakmai ismeretekben, számítógépes ismeretekben). Így rögtön bővíthettük az erősségei listáját is.
Amikor a félelmei már eléggé lecsökkentek, elővettük a pozitívumokat, és azokat a tulajdonságait, képességeit erősítettük kopogtatással, amelyekben jónak érezte magát.
Aztán arra a listára kopogtattunk, amiről úgy érezte, szüksége van rá egy állásinterjú során:
- határozottság,
- magabiztosság,
- jó kiállás,
- felkészültség,
- és hogy jól el tudja adni magát.
Ezeket az érzéseket erősítettük benne egyre jobban. A foglalkozás végén azt mondta: talán sikerülni fog.
Ez számomra azt jelentette, hogy még mindig van benne bizonytalanság a következő állásinterjúval kapcsolatban, ezért otthoni feladatként adtam neki további kopogtatható mondatokat, amely segít a stressz, és szorongás további csökkentésében, és abban, hogy a következő esedékes állásinterjúra már határozottan, és magabiztosan merjen elmenni, aki biztos az eddig megszerzett tudásában.
Sajnos, azt gondolom, hogy azok a dilemmák, amelyről ez a fiatal lány számolt be, egyáltalán nem ritkák a mai huszonévesek körében:
- Vajon elég jó vagyok?
- Vajon én kellek ezen a munkahelyen?
- Vajon elég az a teljesítmény, amit nyújtani tudok?
- Vajon van elég tapasztalatom, vagy ezen a helyen kapok-e esélyt arra, hogy ezt kipróbáljam / bizonyítsam?
- Vajon eleget érek?
- Vajon mikor fogok tudni „betörni” a munkaerő piacra, és elkezdeni a szakmám / hivatásom / vagy egyáltalán a munkaidőm?
Szerencsére az Érzelmi Felszabadítás Technikája alkalmas arra, hogy ezeket a gátlásokat, aggályokat, és bizonytalanságot csökkentsük, és alkalmas arra is, hogy egyre határozottabb belső magabiztossággal induljunk el a céljaink megvalósítása felé.
(Három héttel ezután a foglalkozás után találkoztam megint a lánnyal. Ebben az időszakban egy olyan munkahelyre hívták interjúzni, ami ideálisnak tűnt számára, és fel is vették 🙂 A következő foglalkozást már azzal töltöttük, hogy elengedje a félelmeit, és meg tudjon felelni az új munkahely elvárásainak a rossz tapasztalatit követően is.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: