Változtasd meg a gondolkodásod.
Amikor jön „az az érzés”, hogy kezded elveszteni a türelmed, nem tehetsz sokat ellene. De tudatosan megfigyelheted és figyelmeztetheted magad, hogy nyugodj le.
Végy mély levegőt, és / vagy kezdj el azonnal kopogtatni (azaz: használd az EFT-t).
Csak akkor tudunk túl lenni egy-egy érzésen, ha először tudatosítjuk a létezését.
Ezért fog a gyerekednek is segíteni, ha először tudatosítjátok az érzéseit. Az együttérzésed segíteni fog neki is, hogy elfogadja az érzéseit, elengedje őket, és tovább tudjon lépni.
Hidd el, sokan találjuk magunkat újra és újra ugyanabban az ördögi körben, ugyanazokkal a zavaró érzésekkel, ugyanazzal a türelmetlenséggel.
Biztos eltölthetjük az összes időnket azzal, hogy nyugodtan lélegezünk, és várjuk, hogy elmúljon a dühünk.
De van ennél jobb módszer is: keressük meg a kiváltó okot, és szüntessük meg azt.
Egy érzés forrása általában egy gondolat (vagy egy egész csokor gondolatokból, hiedelmekből, következtetésekből).
Mivel nincs sok választásunk, mint elfogadni azt a negatív érzést, ami éppen jelentkezett, meg is kerülhetjük ezt a kérdést azzal, hogy figyelni kezdünk: milyen gondolatok okozták ezeket a negatív érzéseket.
- A fiamnak szeretnie KELLENE a testvérét. A mi családunkban nem szoktunk dühösek lenni egymásra.
- Annyira zavaró, hogy már megint dührohamot kapott a kicsi. Tudom, hogy mások azt gondolják: rossz anya vagyok.
- Rettenetes szülő vagyok. Igazi szörnyeteg.
- Aggódom, hogy mi lesz így ebből a gyerekből.
- Nem akarom, hogy mindig mindenkivel ilyen dühös legyen.
- Rosszul nevelem, attól vált ilyenné. Nem is vagyok képes másképp csinálni.
- Az én hibám az egész.
Ha egyszer elkezdesz figyelni arra, mi jut eszedbe ilyenkor, meg fogsz lepődni, mennyi gondolatod negatív a gyerekeddel kapcsolatban. És mennyi következtetésed nem is igaz valójában.
Mert a következő gondolatok pont ugyanannyira lehetnének igazak, mint a fentiek.
Mondd ki magadban őket, és figyeld, hogy mennyire különböző érzéseket váltanak ki belőled ezek a mondatok:
- Mindenki dühös lesz néha, még azokra az emberekre is, akiket szeret.
- Még az is normális, ha a gyerekek veszekszenek egymással. Nem kell minden pillanatban szeretniük egymást. Az is elég, ha többször vannak jóban, mint rosszban.
- Nem fog kiakasztani egy hiszti. Megengedem neki, hogy ő is megtapasztalja az érzéseit. Minden szülő túlélte ezt, ezért mindenki megérti, hogy min megyek most keresztül.
- Úgy tűnik, mostanában túl sok mindent elfelejt. Vajon túl van terhelve? Hogy tudok neki segíteni, hogy jobban emlékezzen?
- Tudom, hogy a legjobbat teszem, amire csak képes vagyok. Ha két lépés előre lépek, és egyet hátra, még mindig ugyanabba az irányba tartok. És ez is elég. Szeretem a gyerekeimet, és minden alkalom egy lehetőség számomra, hogy megtanuljam, hogyan kezeljem egyre jobban az érzelmeimet.
Attól, hogy a gondolataid átalakítod, még mindig szükséged lesz rá, hogy megold a problémát.
De miért ne választhatnál olyan gondolatokat, amelyek a probléma megoldása közben nyugodtabbá és optimistábbá tesznek?
Ezáltal csökkentik a stresszt benned, és stressz nélkül képes leszel sokkal frappánsabb megoldásokat találni.
Persze nem egyszerű kicserélni a jól megszokott negatív gondolatainkat, de minden gyakorlással egyre könnyebbé, és automatikusabbá válik.
Vagy, ahogy Anais Nin mondta:
„Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk.”
Miért hagyjuk hát, hogy a negatív gondolatok negatív spirálba húzzanak?
Miért nem változtatjuk meg ehelyett a gondolkodásunkat?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: