„A figyelem legfontosabb formája a szeretteink számára az, ha meghallgatjuk őket. Az őszinte hallgatás: a szeretet akcióban.” M. Scott Peck
Szeretnéd, ha a gyerekeid elmondanák neked, mi történik velük, akkor is, amikor 15 évesek?
Az elhatározásokat ma kell meghoznod ehhez, ha nem ilyen gyerekeket akarsz nevelni.
Ha kényelmetlenül érzed magad, hogy pl. a gyermeked születésének körülményeiről beszélj, akkor ő is kényelmetlenül fogja magát érezni. Ha tinédzserként gondjaid voltak az evéssel, és most azt látod a gyerekeden, hogy mindent megeszik, akkor szinte garantált a feszültség, vagy akár a háború is köztetek.
Ezért először foglalkozz azokkal a problémákkal, amik téged érintenek, hogy könnyebben tudj majd azzal foglalkozni, ami a gyerekedet bántja.
Ha úgy érzed, szükséged van rá, kérj segítséget.
Sokkal könnyebben fognak neked elmondani dolgokat, ha már a kezdetektől szabad elkövetniük hibákat, és együtt tudsz velük érezni. Mindannyian emberek vagyunk, és követünk el hibákat. Ezt úgysem fogod sem te, sem a gyerekeid elkerülni.
Próbáld ki: legközelebb, amikor hibáztatni kezdenél mást, azonnal állítsd le magad. Ez lehet a védelem az ellen, hogy elveszítsd a kontrollt, vagy hibáztatni kezd magad, hogy neked milyen szereped volt egy-egy helyzet kialakulásában.
Fogadd el a felelősséged, és fogadd el a kialakult helyzetet is. Ez jó gyakorlat ahhoz, nehogy túlértékeld vagy a saját, vagy mások felelősségét egy-egy helyzetben. Az elfogadás állapotában sokkal jobb megoldásokat tudsz kitalálni, mint a szégyen, vagy a hibáztatás állapotában.
A legtöbb tinédzser szülője sajnálja, hogy nem beszélgetett többet a gyerekével 8 és 13 éves kora között. Talán rendszeresen szállították őket a különböző foglalkozások között, de elmulasztották, hogy mély, lelki beszélgetéseket folytassanak velük.
A legtöbb szülőt sokkolja, mikor rájön, hogy a tinédzser gyermekeinek más prioritásai vannak, mint neki, és a családi beszélgetések, és a szülői ráhatás lehetősége elenyészik, ha nem vezettük be már jóval korábban a mély beszélgetések szokását.
Azért, hogy ezt elkerüld, már ma tégy erőfeszítéseket, hogy valódi, őszinte beszélgetéseket kezdeményezz velük, amelyekben mindenki véleményének helye és ideje van.
Ha azt az üzenetet szeretnéd küldeni a gyerekednek, hogy tényleg figyelsz rá, és érdekel az ő világa, mellőzd a telefonod, és az egyéb feladataid is, amíg vele beszélgetsz.
Lehet, hogy ez egyértelműnek tűnik, mégis, vannak családok, ahol bizonyos témákról nem lehet beszélgetni.
Amiről nem beszélünk, a gyereked érezni fogja, hogy tabu, és ez behatárolja, hogy miről fog, vagy miről mer veled beszélgetni.
Ha valami rossz dolog történik köztetek, találd meg a módját, hogy felhozd a témát, és találjatok közösen mindenki számára előnyös megoldásokat.
Ha visszahúzódsz, amikor úgy tűnik, hogy a gyermeked el akar tőled távolodni, az MINDIG hiba. (Természetesen egy-egy hevesebb pillanatban időlegesen hasznos lehet magára hagyni, de nem véglegesen, és a problémák megoldása nélkül.)
A családban felbukkanó nehézségeket használd arra, hogy a családtagok a nehézségek megoldása során közelebb kerüljenek egymáshoz.
A legtöbb családban a kommunikáció legnagyobb akadálya, hogy amikor egy-egy téma feszültté tesz, akkor túlzott reakciókra ragadtatjuk magunkat.
Ha a saját érzéseid kordában tudod tartani, azt veszed majd észre, hogy a gyereked sokkal nyitottabbá válik veled.
Még az olyan témák esetén is, amitől mindenki szorong, ha te nyugodt tudsz maradni, nagy valószínűséggel a gyereked is nyugodtabb marad. Ha ez így történik, nagyobb a valószínűsége, hogy krízishelyzetben legközelebb is hozzád fog fordulni.
Találjatok időt, mikor minden mást kikapcsoltok, és csak együtt vagytok: közös családi vacsorák, társasozások, kirándulások.
Élvezzétek egymás társaságát, érdekeljen a másik véleménye, érdeklődési köre.
A nagy beszélgetések akkor történnek meg, ha egymásra figyelünk, és nem a képernyőkre.
