Milyen konfliktus kezelési hibákat kerülj el?

A jó kommunikációs szokások javítanak a párkapcsolatokon, mélyítik az intimitást, a bizalmat, és egymás támogatását.

Ennek persze az ellenkezője is igaz. A rossz kommunikáció meggyengíti a párok közötti kapcsolatokat, erősíti a bizalmatlanságot, a versengést, a veszekedéseket.

És van néhány negatív szokás, kommunikációs hiba, ami kifejezetten súlyosbítja egy-egy párkapcsolat minőségét.

Ezek közül a konfliktus kezelési hibák közül hányat szoktál elkövetni?

1. Kerülöd az összes konfliktust

Ahelyett, hogy a konfliktusokat nyugodtan, és az egymás iránti tisztelet szabályait betartva megbeszélnétek, inkább elkerülitek őket, és nem beszéltek róluk.

Ez akkor szokott kialakulni, ha az egyik fél sokkal jobban retteg egy-egy konfliktus, vagy veszekedés megélésétől, mint attól az eredeti rossz érzéstől, amit egyre csak gyűjt magában.

Ennek azonban nagyon gyakran az az eredménye, hogy mikor sok negatív érzés gyűlt össze, váratlanul robban minden. Az egyik fél nagyon dühössé, és sértődötté válik, és már nem lehet úgy kezelni (azaz a szőnyeg alá söpörni) a dolgokat, mint eddig.

Ha az összes veszekedést, és konfliktust elkerüljük hosszú ideig úgy tűnik, mintha a legkevésbé stresszes megoldás lenne.

Ez azonban nem igaz. Minél több rossz érzésünket hallgatjuk el a másik elől (nehogy megbántsuk, vagy nehogy veszekedjünk, mert “mi nem vagyunk olyanok”), valójában annál több feszültséget és stresszt gyűjtünk össze magunkban. Ennek a stressznek nem adunk egyáltalán esélyt, hogy kiadjuk magunkból, elengedjük, megszabaduljunk tőle.

És végül: egy sokkal nagyobb, intenzívebb, és feszültségterhesebb veszekedésnek nézünk elébe, amikor már nem bírjuk tovább magunkban tartani. Mert egyszer eljön az az idő.

Sokkal egészségesebb, ha találunk olyan megoldásokat, amelynek segítségével viszonylag higgadtan meg tudjuk beszélni a konfliktusainkat egymással.

Nem beszélve arról, hogy ez a másik emberrel szemben is sokkal őszintébb: nem ringatjuk abba a hitbe, hogy minden rendben van a kapcsolatunkban, miközben mi valójában éppen szenvedünk valamitől.

2. Védekező álláspontot veszel fel

Ahelyett, hogy a párod panaszait, és problémáit egy semleges megfigyelő helyzetéből próbálnád felmérni, és megérteni, aktív és intenzív védekezésbe kezdesz, és megmagyarázod neki, hogy miért nincs igaza.

A védekezésre hajlamos emberek állhatatosan igyekeznek megvédeni a saját álláspontjukat, és következetesen megtagadják, hogy a másik nézőpontjából is rálássanak a problémára, vagy elismerjék a saját felelősségüket egy-egy helyzet kialakulásában.

Ez talán rövid távon csökkentheti bennük a stresszt, de hosszú távon mégsem kifizetődő, ha a partner úgy érzi, nem hallgatják meg, nem figyelnek oda rá. És a megoldatlan problémák egyre csak szaporodnak.

3. Általánosítasz

Ha valami olyasmi történik, amit nem szeretsz, akkor hajlamossá válhatsz arra, hogy általánosíts.

• „Mert mindig ez történik.”
• „Soha nem vagy képes arra, hogy…”
• „Mindig későn jössz haza!”
• „Soha nem akarod azt csinálni, amit én!”
• „Soha nem figyelsz rám!”

Ezek a mondatok általában nem igazak, ha jobban végiggondoljuk őket.

Könnyű általánosítani azért, hogy jobban kihangsúlyozd, mennyire megbántódtál valamin.

De általában nem igaz, hogy valaki mindig ugyanazt csinálja, vagy soha nem csinál meg semmit. Mert minden párkapcsolatban minden fél igyekszik alkalmazkodni a másikhoz.

Ugyanide tartozik, ha egy veszekedés közben nem az épp aktuális témáról kezdünk beszélni, hanem a múltbeli sérelmeinket kezdjük sorolni újra és újra. Ezek a régi történetek mindig a konfliktus megoldásának útjába állnak.

4. Mindig igazad van

Az egész párkapcsolatra káros lehet, ha úgy gondolkodunk, hogy valakinek mindig „igaza van” abban, ahogy látja a dolgokat, és a másiknak meg „nincs igaza”.

Nem szabad elvárnunk, hogy a párunk pont ugyanúgy lássa a dolgokat, ahogy mi látjuk, és pont ugyanúgy értékelje az egész világot. És ugyanennyire nem várhatjuk el magunktól sem, hogy mindig a másik véleményéhez alkalmazkodjunk az ő kedvéért, mert neki van mindig igaza.

Az is téves elgondolás, hogy személyes támadásnak vegyük, ha ő másképp gondolkodik a világról.

Mindig érdemes kompromisszumot keresni, vagy megállapodni abban, hogy nem értetek egyet, mert sosincs „jó”, vagy „rossz” vélemény, minden álláspont igaz lehet a maga nemében.

5. A másik gondolataiban olvasol

Ahelyett, hogy rákérdeznél a párod gondolataira és érzéseire, megpróbálod „kitalálni” azokat, mert úgyis „tudod”, hogy mit gondol, vagy érez.

Ezek általában téves elképzelések, amelyeket a másik cselekedeteiből szűrünk le, és rendszerint negatívak. (Például a másik azért jön később haza, vagy azért nem figyel arra, amit mondok, mert már nem érdeklem őt eléggé. Pedig lehet, hogy csak fáradt.)

Az ilyen gondolatok általában ellenségességet, és félreértéseket szülnek. Ehelyett sokkal jobban járunk (és hosszú távon a párkapcsolatunk is), ha őszintén, és érdeklődéssel odafigyelünk a párunk nézőpontjára, gondolataira, és érzéseire, ahelyett, hogy megpróbálnánk “kitalálni” helyette.

6. Elfelejtesz odafigyelni

Vannak emberek, akik félbeszakítják a másikat, ha beszélnek, a szemüket forgatják, elmondják, miről akarnak beszélni legközelebb, ahelyett, hogy tényleg odafigyelnének arra, amit a másik mondani szeretne.

Ez távol tart attól, hogy igazán megértsük az ő perspektíváját is, és őt is távol tartja attól, hogy megértsen minket!

Nem szabad alábecsülni a valódi odafigyelés, és a megértés értékét.

7. A megszégyenítés játékát játszod

Sok ember úgy kezeli a konfliktust, hogy a másik embert hibáztatja, és kritizálja egy kialakult helyzet miatt.

Minden saját gyengeséget úgy tekintenek, mintha a saját hitelességük kérdőjeleződne meg, és ezt minden áron el akarják kerülni.

Ehelyett tekinthetünk a konfliktusokra úgy is, mint lehetőségekre, hogy objektíven megvizsgálhassuk az adott helyzetet, felmérhessük minden fél szükségleteit, és kitalálhassuk azt a megoldást, ami mindenkinek megfelel, és jó lesz.

8. Megpróbálsz „megnyerni” egy csatát

Ha az emberek arra figyelnek, hogy megnyerjék a vitát, elvesztik közben a kapcsolatot!

Egy párkapcsolati vitának az a legfőbb célja, hogy közelebb hozza a feleket egymáshoz, hogy jobban megértsék egymást, és végül olyan megoldás szülessen, amelyben mindenkinek az igényeit, szükségleteit figyelembe veszik.

Ha megragadsz a saját véleményednél, és a saját érveidnél, és nem vagy hajlandó figyelembe venni a másikét, mert ő téved, az ő véleménye „rossz”, akkor az egész konfliktusotok megragad egy szinten, és a rossz irányra tudsz csak figyelni.

9. A másik személyiségét támadod

Néha a párunk minden hibáját úgy nagyítjuk fel, hogy azt a személyisége hibájának fogjuk fel.

Például, ha a férjünk rendszeresen a szoba közepén hagyja szanaszét a zokniját, akkor ő már rögtön tapintatlan és lusta.

Vagy, ha egy nő a kapcsolatról akar beszélgetni, „irányításmániásnak”, vagy „túl igényesnek” bélyegzik.

Ezek mindkét oldalon negatív észrevételeket okoznak.

Attól, mert nem szeretsz egy-egy viselkedési formát, még tisztelheted a másik személyét. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor eléggé megnehezíted az együtt éléseteket, és a közös boldogságotokhoz vezető utat.

10. Falakat húzol fel

Ha az egyik fél a kapcsolat problémáiról szeretne beszélgetni, előfordul, hogy a másik fél védekezésként visszahúzódik, megtagadja a beszélgetést, vagy nem figyel eléggé oda.

Ez azt mutatja, hogy nem tisztelem eléggé a másikat, és bizonyos helyzetekben még lenézésként is értelmezhető, miközben a szőnyeg alá söpört probléma egyre csak dagad.

A falak felhúzása semmit nem old meg, csak nagyon negatív érzéseket teremt, és károsítja a párkapcsolatot.

Mindenki sokkal jobban jár, ha tisztelettel, és szeretettel beszélgettek még a konfliktusokról is, és mind a ketten a megoldást keresitek.

Ha párkapcsolati konfliktusaid vannak, de szeretnéd megoldani, rendezni őket, itt tudok segíteni >>