A bocsánatkérés gyakran nagyon felemelő.
Falakat tud ledönteni, és hidakat építeni.
Különösen, ha valaki képes elismerni, hogy nem volt igaza, vagy hibázott.
Ezért a bocsánatkérést érdemes komolyan venni.
Egy üres bocsánatkérés (amit nem gondolsz komolyan) inkább veszít az erejéből, és a lehetséges hatásából. Nem szolgál téged úgy, mintha szívből jövő lenne.
De miért szenvedünk annyit egy bocsánatkéréstől?
És te hogyan viszonyulsz a bocsánatkéréshez?
Figyelj a másik ember érzéseire. Ha megbántod, ismerd el a fájdalmát.
Bocsánatot kérhetsz mindazért, ami te tettél, amivel te hozzájárulhattál az ő fájdalmához. Ilyenkor figyelj, hogyan fogalmazod meg a bocsánatkérésed.
A saját felelősségünk elfogadása elengedhetetlen ahhoz, hogy eldöntsük, szükséges-e a bocsánatkérésünk.
Fogadd el a felelősséged a szavaidért és tetteidért. Ha ezzel fájdalmat okozol, vagy úgy tűnik, tévedsz, akkor megéri bocsánatot kérni.
Kérhetsz bocsánatot a viselkedésed, vagy a viselkedésed eredménye miatt.
Ez egyben azt is jelenti, hogy meg kell hallgatnod mások panaszait a tetteid következményei miatt. Minden joguk megvan hozzá, hogy kifejezzék a gondolataikat és érzéseiket a viselkedésed miatt.
Értsd meg azt is, mikor a másik nem hajlandó megbocsájtani. Nem kötelező neki. Ezzel a döntéssel neki kell együtt élnie. A bocsánatkéréssel te megtetted, ami tőled telt, ezzel megtisztítottad a teret.
Lehet, hogy rosszul érzed magad, ha a másik nem tud neked most megbocsájtani, de csak a saját részedet teheted bele a konfliktus megoldásába: azaz a saját felelősséged fogadhatod el.
Ők is felelősek a saját részükért.
NE vállalj felelősséget az ő fájdalmukért.
Az nem a tiéd.
Csak akkor, ha te tettél, vagy nem tettél valamit, ami a másik fájdalmát okozta.
NE azért kérj bocsánatot, mert bűntudatod van.
Ha túl sok bűntudatod van, amit éjjel-nappal magadban hordozol, akkor érdemes megkérdőjelezned: ez valódi bűntudat a saját tetteim miatt, vagy azért érzem, mert a másik nem akarja vállalni a felelősséget a saját része miatt?
A bűntudat a tiéd. De ez csak egy érzés. Figyeld meg az alatta meghúzódó dühödet, hogy el tudd dönteni: az adott probléma a tiéd, vagy inkább hozzájuk tartozik (tartozna).
NE fogadd el a felelősséged olyan dolgok felett, amelyekre valójában nincs hatásod.
„Sajnálom, hogy zuhogott az eső, és azért késtem.”
Igazán? Ekkora hatalmad még neked sem lehet, hogy megváltoztasd az időjárást. Elég amiatt bocsánatot kérned, ha késtél.
NE magyarázd meg a bocsánatkérésed.
Ha magyarázkodsz, az elveszi a bocsánatkérés erejét. Sőt, néha még a visszájára is fordítja.
A kifogások csak az jelzik a másiknak, hogy inkább azt szeretnéd megmagyarázni, hogy az adott helyzet nem is a te hibád volt. A külső körülmények sokkal inkább okozók voltak, mint te magad, és neked nem is volt hatásod az eseményekre.
Azt sem hagyhatod, hogy mások folyamatosan téged hibáztassanak.
Nem hagyhatod, hogy mások megbüntessenek. Sosem elfogadható, ha valakinek folyamatosan a hibái dörgölik az orra alá, és arra kényszerítik, hogy sorozatosan bocsánatot kérjen másoktól. Ilyenkor fel kell állítanod a saját határaid, és el kell döntened, meddig mehetnek el, és mi az, amit már nem hagysz, hogy te legyél a hibás.
NE kérj folyamatosan bocsánatot.
Elég, ha egyszer elmondod. Legyél biztos benne, hogy meghallották, és lépj tovább. Az már a másik ember dolga, hogy elfogadja-e a bocsánatkérésed. Nem befolyásolhatod, hogy ők mit kezdenek evvel.
NE kérj bocsánatot csak azért, mert ugyanezt szeretnéd elérni a másiknál.
Lehet, hogy elfogadják a saját felelősségüket, de az is lehet, hogy nem. Nem befolyásolhatod ebben őket. Csak annyit tehetsz, hogy a magad részéről megteszel mindent, amit tehetsz. A többi az ő dolguk.
NE vállalj felelősséget más emberek viselkedéséért és szavaiért.
Ez nagyon nagy stresszforrás lehet.
Ha felelősséget vállalsz mások hibáiért, az azt is jelenti, hogy nem engeded meg nekik, hogy érezzék a saját tetteik miatti fájdalmat, és levonják a tetteik következményeit. Miközben még te is dühös leszel miattuk.
