A kliensem egy 20 éves lány volt, akinek folyamatosan problémája volt a családja különböző tagjaival. Mindig belső lelki konfliktusa volt valamelyikükkel.
Leginkább az apjára volt dühös, de a foglalkozásokon többször került szóba a bátyja (féltestvér), az ő felesége, és a nővére (féltestvér) is.
Nagyon gyakran tért vissza arra, hogy a családi összejöveteleken, és ebédeken mennyire kirekesztve érzi magát, hiába nagy a család, és sokan vannak.
Nem szól hozzá senki, nem érdekel senkit, hogy vele mi van, nem kérdeznek felőle. Azt sem veszik észre, ha ő otthagyja az egész társaságot az asztalnál.
Az anyja és apja együtt élnek.
Mindketten egy korábbi házasságból ugrottak ki ennek a kapcsolatnak a kedvéért. Az anya hozta a lányát (ő a kliens nővére), az apa hozta a fiát (ő a kliens bátyja), akiről állítólag „mindenki tudja, csak rá kell nézni, hogy nem is az apám a biológiai apja”.
Mégis ez a páros nevelte fel a három gyereket.
De a 20 éves, legfiatalabb (és egyben egyetlen közös) lányuk érzi magát igazán kirekesztve a családból.
Hogy ennek a családi összejöveteleken kívül milyen okai vannak, miért alakulhatott ki nála ez az érzés, és hogy ezt hogyan oldottuk fel a foglalkozásokon, itt tudod elolvasni >>
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: