1.0Anyamentőhttps://anyamento.cafeblog.huSághy Zsuzsannahttps://anyamento.cafeblog.hu/author/saghy_zsuzsanna/<p>Mindannyian éreztük már ezt. Gyakran valószínűleg volt rá okunk is.</p> <p>Attól persze semmi nem oldódik meg, ha időnként idegesek vagyunk.Lehet, hogy még inkább rontunk az anya gyermek kapcsolaton.</p> <p>De túl lehet élni ezeket a pillanatokat?</p> <p>Igen. Sőt, tehetünk ellene, hogy mindenki jobban érezze magát.</p> <h2>Hogyan?</h2> <p> </p> <p>Tünde azért jött hozzám, mert nem bírt a 4 éves kislányával, Csillával. A kislány nagyon okos, és tündéri aranyos volt az óvodában. Az óvónők nem értették, mi baja Tündének otthon vele. Az óvodában mindenkivel nagyon készséges volt, vidám, jókedvű, barátkozó.</p> <p>De ahogy otthon beléptek az ajtón, a kislány azonnal megváltozott. Hisztis lett, követelőző, akaratos. Tündét ugráltatta mindenért, és mindenben ő volt a hibás. Nem lehetett megnyugtatni, vagy a kedvére tenni.</p> <p>A legkritikusabb időszak mindig a fürdés, és fekvés ideje volt, amikor a kislány inkább tévét nézni, pancsolni, vagy az ágyon ugrálni akart. Pont, mint a gyerekek legtöbbje.</p> <p>A baj Tünde türelmével volt. Vagy inkább annak hiányával. Arra a pontra jutott, hogy már se kezelni, se elviselni nem tudta a lánya hisztijeit. Volt egy kisebbik, két év körüli lánya, vele remekül megvolt.</p> <p>És Csilla sem volt mindenkivel ilyen. Az apukájával, a nagymamáival teljesen nyugodt volt. Csak az anyukáját tüntette ki a „figyelmével”. És fordítva: Tündének is csak Csillával volt baja.</p> <h2>Egyértelmű volt, hogy kettőjük között van valami konfliktus.</h2> <p> </p> <p>Tünde dührohamai, és kirohanásai a lánya ellen egyre sűrűsödtek, és erősödtek. Míg végül eljutott arra a pontra, hogy azt érezte: a környezete őt nem tartja normálisnak. Hiszen mindenki más remekül boldogul Csillával. És amikor elkapták a dührohamok, ő is érezte, hogy olyan határokat lép át, amit nem lenne szabad.</p> <h2>Ez volt az a pont, amikor felkeresett.</h2> <p> </p> <p>Nem értette, mi történik vele, velük ilyenkor. Nem tudta, hogyan állíthatná meg ezt a folyamatot.</p> <p><a href="https://anyamento.cafeblog.hu/files/2014/11/Felrobbanok-a-gyerekem-viselkedésétől.jpg"><img class="size-full wp-image-7364 aligncenter" src="https://anyamento.cafeblog.hu/files/2014/11/Felrobbanok-a-gyerekem-viselkedésétől.jpg" alt="Felrobbanok a gyerekem viselkedésétől" width="443" height="330" /></a></p> <p> </p> <p>Az <span style="text-decoration: underline"><a title="Anyamentő Egyéni Foglalkozás" href="http://anyamento.hu/tanacsadas/" target="_blank"><strong>Anyamentő Egyéni Foglalkozások során</strong></a></span> néhány dologra fényt derítettünk. Az egyik fontos pont a saját szüleivel való kapcsolata volt.</p> <p>Haragudott az apjára, amiért gyerekkorában olyan sokat veszekedett vele, és elvárta, hogy mindenben megfeleljen neki. De soha semmi nem volt elég jó, semmiben nem lehetett a kedvére tenni.</p> <p>És haragudott az anyjára is, hogy egész gyerekkorában azt látta tőle: fejet hajt az apja agressziója előtt, soha nem szól semmiért.</p> <p>Két mintát látott: az apjáét, aki veszekedéssel, és lelki terrorral oldotta meg a konfliktusait. És az anyjáét: az engedelmes, csöndes, szófogadó nőjét, amilyen ő soha nem akart lenni. Ez a két minta tudat alatt dolgozott benne. Nem ritkán egymás ellen.</p> <p>Mindkét kapcsolatával sokat foglalkoztunk, hogy meg tudjon bocsájtani a szüleinek, és el tudja engedni a túl kézenfekvő mintát, amit gyerekként tanult: az apai szigort, és az anyai megalkuvást, amit nem akar követni. Rájött, hogy Csilla a viselkedésével csak „aktiválta” az egészet benne.</p> <h2>A helyzetüket azonban bonyolította még valami.</h2> <p> </p> <p>Csillával a konfliktusai akkor kezdődtek, mikor veszélyeztetett terhes lett a második gyermekével. Hónapokat kellett feküdnie. Az akkor két éves Csillára alig maradt ereje, és energiája.</p> <p>Persze, hogy a kislány eszközöket keresett, amivel felhívhatja magára a figyelmet. És ez az eszközkeresés a testvére születése után sem maradt abba.</p> <p>Sokat foglalkoztunk Tündével a második terhessége körülményeivel, Csilla (lehetséges) helyzetével és érzéseivel ebben az időszakban.</p> <p>Tünde nagyon megnyugodott, megkönnyebbült, és kiegyensúlyozottá vált, mikor ezeket a traumákat, és a lelkiismeret furdalását feloldottuk.</p> <p>A foglalkozások vége felé ezt mondta:</p> <blockquote> <p><em><strong>„Nem hittem volna, de most már nyugodtabb vagyok Csillával. Bár ő ugyanúgy próbálkozott a hisztijeivel. De most nem úgy voltam „nyugodt”, ahogy szoktam. Hogy csak elfojtottam a késztetést, hogy kiabáljak, de közben belülről majd szétrobbantam. </strong></em></p> <p><em><strong>Engem is meglepett a dolog.</strong></em></p> <p><strong><em>Ez a nyugalom olyan volt, hogy nem is jött belülről a késztetés, hogy dühöngjek, vagy felrobbanjak. </em></strong></p> <p><strong><em>Egyszerűen nem volt ott az a feszítő érzés, mint korábban. Egészen szokatlan volt.”</em></strong></p> </blockquote> <h3> </h3> <h3>Ha Te is szeretnél nyugodtabb és türelmesebb lenni a családoddal:</h3> <p> </p> <h2><span style="text-decoration: underline"><a title="Anyamentő Egyéni Foglalkozás" href="http://anyamento.hu/tanacsadas/" target="_blank">Anyamentő Egyéni Foglalkozás >></a></span></h2> <p> </p> <h2><a title="Tökéletes Anyák Lehetetlen Küldetése" href="http://anyamento.hu/talk/" target="_blank"><span style="text-decoration: underline">Tökéletes Anyák Lehetetlen Küldetése programcsomag >></span></a></h2> <p> </p> <p><em>(A személyiségi jogok védelme érdekében a neveket, és a körülmények egy részét megváltoztattam.)</em></p> <p> </p>rich