Nemrég egy olyan anya keresett meg, aki tele volt bűntudattal, és szorongással, hogy nem tudja megfelelően nevelni az 5 éves kisfiát. Akármit tesz érte, az a kisfiának sosem elég. Mindig morcos, rosszkedvű.
Másokkal egész jól megtalálja a hangot, de vele mindig ellenálló, ellentmond, hisztizik.
Tudja, hogy ő rontott el mindent, szeretné helyrehozni, de nem tudja hogyan. Ráadásul nem érti a gyermeke viselkedését. Mikor ő mindent megtesz érte…
De végül mindig oda lyukadnak ki, hogy a kisfiú kiborítja.
Két probléma okozza a fő gondot számára: az evés, és a kettőjük kialakult kapcsolat.
Állandóan áll a bál otthon, hogy a kisfiú szinte semmit nem hajlandó megenni, az anyuka pedig úgy érzi, hogy a gyermekének szüksége lenne erre. Pontosan tudja, ha a gyermeke éhes marad, akkor még a szokásosnál is ingerlékenyebbé válik.
Ráadásul úgy érzi, nem sikerült jó kapcsolatot kialakítani a kisfiával, pedig ő nagyon szerette volna. Mielőtt megszületett volna, ideális kapcsolatról álmodott kettőjük között. Ezért is vállalt csak később gyermeket, amikor úgy érezte, már készen áll a gyermeknevelésre.
Azt mondta: a kisfiú bizalmatlan vele, ami nagyon gyakran dacba megy át. És mástól hajlandó elfogadni mindazt, amit az édesanyjától nem. Mintha csak neki akarna ellenállni.
Kudarc a gyermeknevelésben?
Kudarc érzése a gyermeknevelés kezdetén
Az első alkalommal azzal foglalkoztunk, és oldottuk EFT – vel, hogy milyen traumákon esett át a szülés során.
De még ennél is fontosabb volt, hogy a szülés utáni napokban nem sikerült szoptatnia a gyermekét. Teljes kudarcnak, és csődnek élte meg, hogy nem tudott szoptatni az első napokban. A szüléssel egyenértékű fizikai fájdalomként, és lelki traumaként emlékezett rá (5 év távlatából).
Ez az anyuka a foglalkozás során nagyon nehezen tudta elengedni a szoptatás kudarca miatt érzett bűntudatát, de végül nagy megkönnyebbüléssel sikerült neki.
Az EFT használata közben az is eszébe jutott, mennyire támogatta, és mellette állt a férje ebben az időszakban. Akkor és ott annyira mélyen ült a problémáiban, hogy nem tudatosult benne a férje kivételes támogatása, és annak ereje.
Tapasztalatom szerint nagyon sok nő él meg hasonló traumákat, élményeket a szüléssel, a szoptatással kapcsolatban. Vagy beszélünk róla, vagy nem. Nagyon sokszor azonban hosszú évekig hordozzuk magunkban a gyermek születése körüli kudarc élményeinket.
Hogy nem tudtunk szülni, nem tudtunk táplálni, nem tudtunk helyt állni, nem tudtunk megfelelni.
A testünket hibáztatjuk, magunkat hibáztatjuk, a viselkedésünket hibáztatjuk, a hozzáállásunkat, az érzéseinket…
Pedig milyen fontos lett volna ez az időszak a gyermek életében. Vagy a közös életünkben…
És így hosszú évekre bebetonozzuk magunknak a kudarc érzését, élményét. Ami aztán erős kihatással lehet a következő évekre is a gyermekünkkel való kapcsolatunkban.
Ahelyett, hogy ilyenkor (és később is) képesek lennénk arra fókuszálni, hogy mi mindent megtettünk. Milyen gyakran tettünk meg mindent erőnkön, tapasztalatunkon, és tudásunkon felül is.
Fontos, hogy egyszer eljöjjön az a pillanat, amikor ezt tudatosítjuk magunkban.
Ez hatalmas, és valódi lelki felszabaduláshoz vezet minden nő életében.
Megfelelési kényszer a gyermeknevelés későbbi éveiben is
Az első alkalom utáni héten már sokkal nyugodtabb, türelmesebb, és kiegyensúlyozottabb tudott lenni a fiával. Nem veszekedett annyit vele.
A második foglalkozáson azzal foglalkoztunk, hogy mennyire ki tudja még mindig borítani a fia azzal, hogy nem eszik rendesen.
Nem hajlandó a szájába venni az ételt. Mintha félne tőle. Semmi újat nem fogad el. Semmi újat nem kóstol meg. Nagyon nehéz a kisfiút táplálni.
Újabb kudarc élmény az anyuka számára a táplálás, mint női, anyai feladat. Ráadásul a kisfia ellenállásával párhuzamosan egyre nehezebben éli meg, hogy nem tud megfelelni ennek a szerepének, és a megfelelési kényszer egyre inkább a tehetetlenség gúzsába köti.
Számtalan emléke volt, amikor nem tudta rendesen megetetni a gyermekét. A gyermek bizalmatlan volt vele, ő pedig a sok előzetes kudarc élmény miatt türelmetlen volt a gyermekkel.
Kiválasztottunk egy elég intenzív, és elég korai (kétéves kor körüli) emléket.
Erre alkalmaztuk az EFT –t:
„Annak ellenére, hogy türelmetlen voltam vele ott, és akkor, és ezt nem tudom magamnak megbocsájtani, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”
„Lehet, hogy ott, és akkor elvesztettem a türelmem, de tudom, hogy már rengetegszer képes voltam türelmes lenni, ezért megbocsájtom magamnak ezt a rossz emlékemet.”
„Annak ellenére, hogy tele voltam megfelelési kényszerrel, annyira jól akartam csinálni mindent, most meg csak azt élem meg, hogy mindenben ellenáll nekem, azt választom, hogy egyre rugalmasabban kezelem az ő ellenállását.”
Körülbelül fél óra alatt sikerült elengednie az emléket.
Az igazi megkönnyebbülést mégis az hozta, mikor EFT –s technikákkal megpróbáltuk felidézni, hogy a kisfiú vajon mit érezhet azokban a helyzetekben, amikor (néha már-már erőszakkal) megpróbálják őt megetetni.
- Hol érezheti ő a bizalmatlanságot a testében?
- Milyen félelmei lehetnek az ételektől?
- Mi okozza a bizalmatlanságot az édesanyjával szemben?
- Egyáltalán: a gyerekben létezik-e az a bizalmatlanság, amiről az anya számolt be, vagy ő ezt teljesen másképp éli meg?
A kisfiú helyzetében is sikerült oldanunk a feszültségeket, az evéstől való félelmeket.
Az édesanya akkor könnyebbült meg igazán, amikor úgy érezte, hogy a kisfia helyzetében is feloldódott a feszültségek egy része. A foglalkozás végére szemmel láthatóan megkönnyebbült, és már egészen más perspektívából tudta szemlélni azokat az eseményeket, amiket eddig 100 %-osan csak a saját kudarcaként élt meg.
Már tudta: nem csődöt mondott, nem kudarcot vallott a gyermeknevelésben, és ez pláne nem végérvényes, visszafordíthatatlan folyamat!
Lehet, hogy követett el hibákat, ami mindannyiunkkal előfordul, de ezek csak pillanatnyi hibák, amelyek később kijavíthatóak.
És utólag is érdemes tudnunk, hogy az adott pillanatban mindig a lehető legtöbbet tesszük, ami éppen tőlünk telik. Ott, és akkor ennyi telt tőlünk.
Ha szeretnél Te is megszabadulni a gyermeknevelés okozta kudarc élményeidtől, akkor itt tudok segíteni Neked:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: