Az év utolsó hónapja mindig plusz terheket jelent. Főleg a nők számára.
- Év végi hajrá a munkahelyen. Még gyorsan fejezzünk be minden munkát, amit év közben elkezdtünk. Zárások, leltárak, extra határidők.
- Hónap elején: Mikulás ajándék beszerzése a gyerekeknek.
- Aztán elkezdődik az adventi időszak.
- Majd jön a karácsonyi készülődés. Feltéve, ha marad még rá energiánk. De ha nem, akkor is. Takarítás, ajándékok kitalálása, sok-sok rohangálás, vásárlás. Már ha marad rá idő. De mi lesz a menü? Hogyan díszítjük a lakást? Kit hívunk meg? Kit látogatunk meg?
De mikor pihenünk?
Hogy van-e kedvünk, energiánk ehhez az egészhez, már egy egészen más kérdés.
Gyakran azért tesszük meg mindezt, mert egy része kötelező (ld. munka), egy másik részéről pedig úgy gondoljuk, hogy majd a családunknak jó lesz tőle. És akkor megtettünk mindent értük. Akkor is, ha beledöglünk.
Pedig lehet, hogy nem is ez számítana igazán.
Lehet, hogy lehetne ezt egy kicsit „lustábban” is csinálni.
Biztos, hogy az számít ilyenkor, hogy mennyire tiszta a lakás, mennyi ajándékot vettünk, mennyi pénzért, és mennyit dolgoztunk azért, hogy egy pár órára végül leüljünk a családdal közösen?
Nincs olyan gyerek, aki ne szeretné az ajándékokat.
Vagy ne várná el időről időre.
De ezt nem szükséges, hogy egy kitalált személy hozza számukra, mint pl. a Mikulás, vagy a Jézuska.
A karácsony sem szükséges, hogy az ajándékokról szóljon (és csak az ajándékokról, meg a készülődésről, és az idő előtti kipurcanásról).
Ha az ünnep csak az ajándékokról szól, akkor a gyerekeknek később, felnőttként nehéz dolguk lesz, hogyan találják meg a boldogságot. (A tárgyak jelentik majd nekik a boldogságot?)
A kutatások azt mutatják, hogy nem a tárgyak, és dolgok tesznek minket boldoggá. Hanem az emberi kapcsolatok.
Az év utolsó hónapjának talán erről kellene szólnia leginkább: az emberi kapcsolatainkról.
A minőségi emberi kapcsolatainkról.
Ilyenkor télen inkább befelé fordul az ember. A természet, az időjárás, minden arra késztet, hogy befelé forduljunk, lelassuljunk, magunkra, a szeretteinkre figyeljünk.
Ehelyett pont ilyenkor kezdünk őrült pörgésbe. Ilyenkor a legtöbb a nyakunkba szakadó feladat.
De a hosszan tartó csoda, és öröm abból származik, ha meg tudjuk tanítani a gyerekeinket, hogyan alakítsanak ki, és tartsanak fenn egészséges kapcsolatokat. Ha olyan pillanatokat adunk nekik, amelyek később jó emlékek lesznek a családjukról, és azokról, akiket szeretnek. Ha csak rohanunk, és pipáljuk ki a feladatokat, megállás nélkül, pont ez marad el.
A közösen együtt töltött idő „szentsége”.
Még van időd azon gondolkodni, hogyan töltsetek együtt minőségi időt úgy, hogy közben Te se vessz bele a feladatokba.
Egy ötlet hozzá.
Egy meseregény, amit közösen olvashattok, mert nemcsak gyerekeknek, hanem gyerek lelkű felnőtteknek is szól.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: